Életem a tánc...

Egy átlagos nap nem túl átlagosan

Reggel örömmel ébredtem.Ma tácpróbám van.Persze előtte iskolába kell mennem.Gyorsan megfésülködtem és azon vaciláltam, hogy a zöld kötött pulcsim vegyem fel vagy a rózsaszín hosszúujjúmat.Végül a pulcsinál maradtam.Tehát felöltöztem, elköszöntem anyától és a nővéremmel (Annával) elindultam.A suliban semmi érdekes nem történt.Feleltem bioszból ötösre.Persze megtörtént a mindennapos cikizés.
-Mivan rakottszoknyás?Ma van táncpróbád?Mit tanultok?Azt, hogy hogyan kell megfordulni??-kérdezte az egyik osztálytársam (Kornél) és a többiekkel együtt rajtam nevettek.
Suli utan boldogan sétáltam a buszmegállóba.A busz 15:30-ra érkezett meg.Felszálltam.Tizenöt perc múlva megérkeztem a Fix-Pont Balettiskolához.Itt valahogy máshogy érzem magam, itt otthon vagyok.Boldogan beszaladtam a portára.
-Jó napot Lea kisasszony!-köszönt Bálint bácsi a portás.
-Jó napot Bálint bácsi!-mondtam.
Átfutottam az aulába, végig a folyosón és végül megérkeztem az öltözőbe.Megcsapott az a jó illat.Leültem a sarokba (a helyemre), és vártam a többieket.
Pár perc múlva megérkezett Sári.
-Leaaaa!
-Szia Sári!-mondtam és megöleltük egymást.Ő az egyetlen barátnőm.De ő a legjobb is.Nagyon jóba vagyunk hiszen ősszeköt minket a balett.
-Lányok nyomás öltözni!Rengeteg a dolgunk!- jött be az öltözőbe Éva néni a balettiskola alapítója.Mi Sárival vagyunk az első tanítványai, így mi külön vagyunk egy másik csoportba ketten.
Elkezdődött a próba.
-Nos gyerekek, három hét múlva lesz egy szólótánc verseny.Addig könyörögtem a rendezőknek hogy kivételeznek ennek a balettstúdiónak és két embert küldhetek.Ez a két ember pedig persze ti vagytok!-mondta mi meg Sárival felnevettünk.
-Ez óriási lehetőség, köszönjük!-mondtam meghatottan.
-Igen köszönjük nagyoooon!-kiabált Sári.
Ezek után Éva néni betette azt a zenét amire táncolni fogok.Csak hallgattam és egyszer csak a lábam önálló életre kelt.Táncolni kezdtem.Éreztem ahogy az agyam ritmusra mozgatja a lábam.Elönt a boldogság.A zene a szívemhez nő.Mindent elfelejtek csak arra koncentrálok hogy táncolok.De egyszer vége.A lábam lelépi az utolsó lépést.
-Gyönyörű volt Lea!-tapsolt Éva néni és Sári.
-Köszönöm.-pirultam el látványosan.
A próba után visszasétáltam a buszmegállóhoz.Senki nem volt ott csak egy fiú.Fekete hajába néha belfújt a szél.Fülében fülhalgató volt.Egyszer rám nézett és elmosolyodott.Úristen megbámultam.Gyorsan elkaptam a fejem.Megérkezett a busz.Leültem az egyik helyre.Ekkor mellém állt a fiú.
-Szia, leülhetek?-kérdezte.
-Peersze.-nondtam zavartan.
-Mi a neved?Az enyém Ákos.Kovács Ákos.
-Az enyém Nagy Lea.
-Honnan jössz?-kérdezte annyira édes mosollyal hogy majdnem belehaltam.
-A Fix-Pont Balettiskolába járok ott a sarkon.
-Szóval balettozol....-mondta.Olyan hamar elrepült az idő és elérkezett a leszállás ideje.
-Hát akkor szia!-köszöntem el.
-Elkisérlek!Rendben?
-Ö...de nincs dolgod?Ha nincs akkor rendben!
Hazáig sétáltunk a kapu előtt elköszöntünk egymástól és megbeszéltük hogy jövő héten újra találkozunk a buszmegállóba.
Lefeküdtem az ágyra és azonnal elaludtam....