Életem a tánc...

Mi történik?

Végre újra csütörtök!Ma nem kell iskolába menni, mivel szünet van, így a nővéremmel megyek vásárolni.Mondjuk meg nem vagyok egy menő típus viszont Anna az.Nagyon is.
Reggel kilenckor, ásítva sétáltam le apuékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia Lea!-köszönt egyszerre anyu és apu.
-Anna?
-Már egy órája mossa a haját a fürdőszobába.
-Egy újabb mozgalmas reggel.-nevettem fel.
Anna kijött a fürdőből.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen!-mondtam.
Beültünk a kocsijába és hajtottunk egyenesen a Plázáig.Mondhatni jó a nővéremmel tölteni egy napot.
Vettünk neki egy elegáns ruhát, nyakláncot, cipőt.
Közben elmeséltem neki a balettot, meg Ákost.Azért hogy feldobjuk a ruháimat kaptam egy napszemcsit aminek nagyon örültem.
-Ijj!-kiáltottam fel a kocsiban hazafelé.
-Miaz?
-Á semmi csak kicsit megfájdult a bokám.
-De minden oké?
-Igen!-mondtam.
Otthon gyorsan összepakoltam a cuccaimat és már indultam is balettra.
A busz pontos volt és gyors, úgyhogy hamar odaértem balettra.
-Szioka Leaaa!
-Szia Sári!
Sokat voltunk együtt az utobbi egy heten, hiszen minden nap rengeteget gyakoroltunk a versenyre.Éva néni is rengeteget volt velünk, bíztatott hogy ne izguljunk.
-Nos, a héten rengeteget gyakoroltunk de még mindig el kell próbálnunk egyszer az egészet.Ki kezdi?-kérdezte Éva néni.
-Én én!!-jelentkezett Sári.
-Rendben kezdheted!
Sári tánca nagyon jó és tényleg nehéz.De a barátnőm kitartó és nagyon sok munkával de gyönyörűen táncolt.
-Szuper Sári!-dícsérte meg Êva néni.
-Na gyerünk Lea kezdheted!
Beáltam a kezdő pozicíóba.Lehúnytam a szemem és belekezdtem a táncba.Egy pár másodperc múlva szúró fájdalmat éreztem a bokámban, de tovább táncoltam.A fájdalom egyre csak nőtt de még mindig táncoltam.Egyszer a fájdalom megszűnt s csak annyit hallottam, hogy valaki felkiállt: Lea!
Mi történhetett?....