Prológus

262 14 0
                                    

Éppen kint játszottam a kertben a homokozóm szélén ülve egy szép tavaszi napon,amikor a házból nagy csörömpölést hallottam. Nem törődtem vele,azt gondolva biztos anya mosogat. Tovább homokoztam felépítve a saját kis homok-birodalmam,amit nem rombolhat le senki sem. Éppen egy dalt dúdoltam. A kedvencem volt.
Megint zajt hallottam a konyhából. Már aggasztott,hogy mit csinál anyukám. Gyorsan leporoltam magam,majd befutottam a friss levegőről a lakásunkba. Amikor beértem szörnyülködve néztem végig az összes helyiségen,mivel minden el volt törve. Az összes tányér,a poharak,a bögrék. Minden amit el tudsz képzelni.
Ijedve kerestem édesanyám,de nem találtam. Hangos kiabálásra lettem figyelmes a nappaliból. Óvatosan,de csigalassúsággal kezdtem el lépkedni a helyiség felé. A hang egyre csak erősödött,majd oda értem. Egy idegen bácsi és anya kiabált egymással.
- Nem,nem viheted el a lányomat! Azóta nem láttalak,amióta közöltem veled hogy terhes vagyok Sarahval,és te ez után sem jöttél vissza! Erre felbukkansz a semmiből 6 év után,hogy szeretnéd látni a lányodat. Gratulálok Richard!
- Nem csak a te lányod,az enyém is! Pont olyan önzőnek tartottalak akkor is,amikor még nem voltál terhes a lányunkkal! - kiabálta az idegen férfi akinek szikrázott az arca a dühtől.
Én tovább néztem az ajtóból a veszekedő felnőtteket,míg anyukám észre nem vett.
- Sarah! Te mióta vagy itt? - kérdezi,majd aggódóan rám néz,s vele párhuzamosan az idegen is.
Gyorsan ideszalad hozzám,majd szorosan magához ölel,s nem enged el egy darabig.
- Ne merj a lányomhoz nyúlni,megértetted?
- Nem csak a te lányod,a mi lányunk! Nem sajátíthatod ki! - ordította az ismeretlen.
- Ennyi év után már te sem. - válaszolta idegesen anya,majd elengedett,s a férfi nagy lendülettel megindult felénk.
Anya védelmezően elém állt,de a pasas durván félre lökte. Én ekkor már rég a lépcsőn szaladtam fel ijedten a szobámba,hogy elmeneküljek ettől az erőszakos lénytől. Siettem ahogy csak tudtam,s ahogy a szobámba értem hatalmas csapódás kíséretében bezártam annak ajtaját,majd befutottam a gardróbba,s azt is. Hallottam a lépcsőn a felfelé trappoló lábak zaját. Tudtam,hogy a bácsi az. Össszegömbölyödve elbújtam az egyik ruhásszekrénybe és vártam hogy elmenjen,de nem tette. Hallottam,ahogy betöri szobámnak az ajtaját,s ahogy a kilincs a földre zuhan és hatalmasat koppan a laminált padlón. Morajlást észlelek a szobámból,majd egyre erősödő lépteket. Kiesik a helyéről a gardrób ajtaja,majd nyikorogva kinyitódik a szekrény,ahol lapulok.
A férfi meglát,s egy önelégült mosoly kíséretében hatalmas kezével kiráncigál a szekrényből.
És ekkor verejtéktől nedvesen felébredek egy újabb rémálomból.

HISTORYWhere stories live. Discover now