Eddig minden átlagos volt a nyár első napjáig. Egy átlagos ember voltam a barátaimmal együtt.
Jah igen..és felmerült a csodás ötlet, hogy menjünk el a 30km-re lévő erdőbe. Miért is ne?
Igen ám, csak az a rész jött amire senki se számított. Mentünk volna moziba, strandra vagy mit tudjam én, csak ne jöttünk volna ide. Miért? Azért mert megváltozott az életünk azon a napon. Napjaink, óráink vagy talán csak perceink voltak hátra.
Az a rémület és félelem az arcunkon, egyszerűen borzasztó volt. Csak egy elhagyatott ház az erdő mélyén, mi és egy szellem, egy gyilkos szellem. Kaja és pia nélkül voltunk ott. A mobiljaink meghaltak, segítséget se tudtunk kérni. A nappal még tűrhető volt, de az éjszaka az egy rossz rémálom.Mitha csak egy játékba csöppentünk volna bele, a régi álom világból. Mindenki zokogott, félt, próbált menekülni de az nem sikerült. Attól a naptól kezdve kezdtük el értékelni az életünket. Sose hittük volna, hogy velünk ilyen megtörténhet. Egy jó viccnek indult ez az egész, de a vége borzasztó lett. Vér,halál,rettegés,félelem...
Hope Robinson vagyok. 17éves lány. És én is áldozata vagyok. Toby, a szellem áldozata.....
