Ekkor apám esett be az ajtón, de amit tett az engem is meglepett. Odalépett hozzám, a hajamnál fogva felállított és olyan erősen megpofozott, hogy a földre estem. Luke leguggolt mellém és beakart húzni egyet apámnak de mondtam neki, hogy hagyja. Az arcom nagyon égett. Gondolom elég piros lehet most. Feltápászkodtam és a szemébe nézztem az apámnak nevezhető személynek és pont szólni akartam mikor elkezdett velem ordíbálni.
-Te haszontalan, ingyenélősködő cseléd! Mit képzelsz te magadról? Hogy volt pofád ezt tenni ma a nagyanyádnál? Lejárattál minket.
Lucas ez idő alatt mellettem állt és láttam rajta, hogy dühös. Felnézztem rá és mondtam neki, hogy elintézem, mire csak bólintott.
-Talán fáj az igazság? Hmm? Nem bírjátok elviselni? Mindig is csak a hírnév érdekelt titeket. Pff szánalmasok vagytok!
-Na idefigyelj! Eddig elviseltünk te mihaszna, de most betelt a pohár! Meg ez mit keresett itt?-mutatott a mellettem lévő fiúra. Takarodj elfele a házból és soha a büdös életbe ne lássunk többet megértetted?!
-Nem fogtok hiányozni. Remélem mielőbb megdöglöttök.-vigyorogtam rá.
Ezután elkezdtem pakolni mikor apám ismét felpofozott, és ismét a földre estem. Luke ezt már nem nézzte jól szemmel és akkorát bevert az előtte lévő férfinak, hogy az a parkettára esett és elkezdett ömleni a vér az orrából. Lucas felsegített, megfogta a karom és a táskám, majd lerohant velem a lépcsőn egyenesen ki az utcárra. Zokogva rángattam ki magam a kezei közül. Két utcányit futottam mikor a megmentőm mellém ért és elkapta a karom.
-Shh ne sírj! Gyere ide! Nem lesz semmi baj itt vagyok!-húzott magához.
-Na...nagyon fáj az a..arc..arcom.-nézztem a szemébe.
-Mutasd had lássam.-ezzel az állam nyúlt és felemelte, hogy jobban lásson. Felvan dagadva és a bőr is feljött egy picit de amint hazaértük ellátom. Csak nyugodj meg!-simogatta a hátam. Láttam a szemébe az aggódást.
Két utcát még némán sétáltunk amikor megérkezztünk. Nagy ház volt, szép és modern. Bementünk majd Lucas(igen néha így hívom) körbevezetett. Volt egy vendégszoba, két hálószoba, két fürdő, egy konyha és egy nagy nappali. Minden nagyon divatos volt és új. Az utoljára említett helyiségbe leültünk a kanapéra és a spanom ellátta a sebeimet. Miután végzett odabújtam hozzá és szorosan megöleltem.
-Luke! Köszönök mindent!
-Ugyan. Ez csak természetes.-mosolygott rám biztatóan.
-Ezután hol fogok lakni?-nézztem rá kétségbeesetten.
-Emiatt ne aggód! Itt fogsz lakni! Anya reggel hazajön a munkából és beszélek vele. Megfogja érteni. A cuccaidért pedig majd visszamegyünk és értesítjük majd a srácokat is.
-De nem akarok a terhetekre lenni!-mondtam neki miközbe az ujjaimat babráltam.
-Hé ne is gondolj ilyenekre! Gyere fürödj le és aludj. Össze vagy zavarodva. Pihend ki magad, regg átbeszélünk mindent.
Ezután felmentünk a szobájába. Picit már mevnyugodtam. Elmentem fürdeni addig ő megágyazott. Miután végeztem bebújtam az ágyba. Luke is lefürdött majd ezt követően bebújt mellém, átölelte a derekam, magához húzott és belepuszilt a hajamba amitől egy picit kirázott a hideg mert jól esett.
-Jóéjt Hope!
-Jóéjt Luke!
És már szuszogott is a fülembe. Jól esik a törődése. Bele se merek gondolni milett volna, ha ő nincs ott velem. Neki köszönhetek mindent. Lehet érzek iránta valamit? Most csak azt tudom, hogy rá és a többiekre számíthatok. Eddig más volt velem, de most kedves és félt. Én meg köcsög voltam vele de ez megváltozik. És nemsokára elmegyünk és kikapcsolódunk a többiekkel együtt. Ezekkel a gondolatokkal myomott el az álom.
Na sziasztok!☺
Itt lenne a 4-dik rész. Tudom rövid lett sajnálom:(. Próbálok minnél több részt hozzni. Nem sokára kezdődnek az izgalmas részek, remélem várjátok már!😊
Jó olvasást mindenkinek!
xxDxx
