Jack az ágyamon ült kezében a csésze kávé amit azért adtam neki hogy lenyugodjon.
-nem kéne itt lennem Monica. -emelte rám barna őszinte szemeit.
-nem tehetem meg hogy magadra hagylak Jack. Bármikor át változhatsz veled kell lennem -közöltem vele gyengéden.
-és ha bántalak? -el nevettem magam
-nem fogsz. Ne aggódj -leültem mellé.
-szeretlek Monica -egy apró csókot lehelt az ajkamra.
-énis szeretlek Jack.
Felkelt a hold és lágyan besütöt a fénye.
-itt az idő -állt fel az ágyról.
Bólintottam
Láttam egy villanást és teljesen más lett.
A szeme piros.. az izmai megfeszültek.
A fogai ragadozó módba váltottak.
-Jack -szólítottam meg.
Rám nézett és közelebb jött.
-el kell mennem Monica -suttogta.
-nem -szökött köny a szemembe.
Utoljára megcsokolt és az ajkam kicsit sebes lett a fogaitól.
Elment.
----*----
Hajnali 3 óra. És csak forgolódom az ágyban
zokogtam keservesen végig sírtam az éjszakát.
Jack vámpir lett. A hazájába kellet mennie.
És itt hagyott magányosan...
Egyedül.
Reggel iskolába lenne a helyem de én elmegyek és megkeresem.. nem hagyom annyiban szeretem őt. Jobban mint bármi mást. .. együtt kell lennünk és megis fogom találni a módját.
Utoljára itt ült az ágyamon hamarosan ismét de mostmár ideje álomra hajtani a fejem.
