Elátkozva

1.rèsz

Klaudia Morgan vagyok, egy közèpiskolás lány, akinek unalmas az èlete. Semmi èrdekes nem törtènik velem. Egy kis városban, Beacon Hills-ben èlünk szüleimmel. Apámat utálom, hisz ő maga az ördög. Minden reggel arra èbredek hogy vitatkozik anyámmal. Nèha azt kivánom bárcsak ne lenne. Anyám nagyon vallásos, hisz mindenben ami csak lètezik. Èn nem. Nem hiszek semmiben. Szerintem mi magunk döntsük el hogy, honnan indulunk ès, hogy merre tartunk tovább. De mindegy is. Nem igazán ez a lènyeg.
Reggel hugom èbresztett Emily. Barna rövid mellig èrő hullámos haja van. Az arcomat csiklandozta, Sötèt barna színű a szeme, pedig rám szegeződött.(Most nem apám mocskos szájára èbredtem!)
A hugom kezèben egy szèp csomagolású kis doboz volt. Gondoltam hogy azaz ajándèkom, mivel ma van a születèsnapom. Nem örültem neki annyira, hiszen tudtam hogy egy gagyi ajándèkot kapok mint mindig általában.
Ès ez most sem változott, de nem akartam bunkó lenni igy mosolyogva meg köszöntem. Kaptam egy èrtèktelen nyakláncot ami persze bizsu volt. Mit is vártam egy 14 èves kis lánytól.
Gondoltam magamban Jobb mint a semmi.
Nèha ugy èrzem hogy a szüleim ès a testvèreim, leszarják hogy mi van velem, mit szeretnèk, ès hogy hogyan èrzek. Mintha nem is lèteznèk. De már megszoktam hogy láthatatlan vagyok számukra.
Èppen kèszültem le menni a konyhába reggelizni, mire Dèvid aki a báttyám elém ugrott, borzasztóan ilyesztő maszkall, amitől ugy megijedtem hogy majd ki ugrott a szivem a helyèről. Szőkès-Barnás haja van ès zöld szeme, de amúgy tök bunkó. Azt hiszi hogy mert ő 18 èves, bárkivel meg tehet bármit. De rohadtul tèved.
- Boldog 16-ot hugi! -Kezdett el nevetni gúnyosan.
-Mondhatom szèpen fel köszöntöttèl. Gondolom tőled nem kapok semmit, mint ahogy eddig sem.
-Sajnálom hugi de tèvedsz. Mivel nem tudtam mit vegyek ezèrt adok neked pènzt, vegyèl belőle valamit magadnak.
Adott pár ezer forintott.
Meglepődten nèztem rá hogy mi törtènt vele, mivel eddigi születèsnapomra semmit sem kaptam tőle. Meg köszöntem ès elindultam le felè a lèpcsőn. Erre mikor le èrtem a konyhába láttam az ablakon keresztül, egy hatalmas fehèr autót ès a szüleimet amint egy papírt irtak alá, majd be hoztak egy kb másfèl mèteres dobozt, melyet bevonszoltak ès a nappaliban elèm raktak.
-Boldog születès napot drágám.
-Mondták egyszerre.
Nem kicsit lepődtem meg. El sem tudtam kèpzelni hogy mivan ebben a sima barna dobozban. Majd apám ès Dèvid fel vittèk a szombámba, ès magamra hagytak a dobozzal együtt. Csak ültem ott az ágyamon ès meredten bámultam. Vajon mi lehet ebben a dobozban? Sóhajtottam egyet aztán fel álltam ès oda lèptem a dobozhoz, ès elkezdtem kibontani. Majd kidűjedt szemekkel bámultam a dobozban lèvő tükröt,mely vacak ès rohadt règinek tűnt. Egy nagy tükör sötèt barna faragott ès ráadásul kopott is.
Nem tartottam túl nagy igènyt arra hogy ujjongjak èrte, igy az ágyam mellè vonszoltam, ès a falhoz helyeztem. Majd pár órával kèsőbb át jött hozzánk Liv, mivel meg beszèltük hogy ma nálam alszik. Ma nem mentem suliba a szülinapom miatt. Ilyenkor hülyèn èrzem magam. Utálom mikor köszöngetnek hogy "Szia boldog születèsnapot" ez nekem túl nyálas ès nem nagyon èrdekel. Amint le feküdtem pihenni, abban a percben be toppant Liv a szobámba. Sötèt barna hosszú haja van, ès feketès-barnás szinű a szeme. Amúgy tök babonás akárcsak az anyám. Ellentètek vagyunk de imádjuk egymást. Lepatant mellèm, az ágyba.
-Hèy tápászkodj fel.- Jelentette ki Liv.
-Hagyj már nincs semmi kedvem.-Mondtam. Közben fejemre huztam a takarót.
-Dawson el hivott a ma esti bulira, ès te is jössz.-Jegyezte meg.
-Nem! Egyedül mèsz mert èn nem megyek.
-De de velem jössz.-Vonszolt ki az ágyból.
-Hogy menjek a bulira ha engem meg se hívott?
-Figyelj. Össze futottam Dawsonnal a parkban, ès azt mondta hogy örülne ha te is velem jönnèl.
-Jó csak hagyj már bèkèn, de ha nem lesz jó a buli, èn haza jövök. Amúgy is milyen ruhát vegyek fel a bulira?
-Nyugi kapsz tőlem egy ajándèkot.
A kezembe nyomott egy szèp pink szinű kis táskát, amiben egy fekete koktèl ruha volt. Nagyon megörültem neki, hisz igy volt mit fel vennem a bulira. De először is apámat meg kellett kèrdeznem hogy el enged-e, a buliba. Mire ő nem-et mondott. De hisz nem is vártam mást.
Ezèrt nem szoktam megkèrdezni hogy elmehetek e valahova.
Ennek ellenère nem foglalkoztam azzal amit ő mondott ès el kezdtünk kèszülődni. Gyorsan össze kaptuk magunk, ès az ablaknak vettük az irányt. Csendben ki másztunk az ablakon ès Dawson háza felè vettük az irányt, ami egy utszányira volt tőlünk. Nagyon sokat hülyèskedtünk az uton. (Már itt vagyunk a háznál, ahol a buli már javában tartott.)
Össze rándult a gyomrom,mert azon kattogtam, hogy vajon tetszik-e neki hogy itt vagyok, vagy sem.
Liv meg sem várva hogy mit mondok, a karomnál fogva be rángatott. Mindenki bulizik ès totál le itta magát. Annyira bámultam a tömeget hogy èszre se vettem hogy Liv eltűnt. Körbe nèztem ès át vonszoltam magam a tömegen de, Dawsonnal találtam magam szembe.
Totál le fagytam. Sötèt barna haja van, ès kèk szeme. Amúgy pár hónapja költözött ide szüleivel. Kb 2 hónapja ismerem.
-Na milyen a buli?-Kèrdezte vigyorogva.
-Ömm.. Tök jó.-mondtam neki.
Közelebb lèpett hozzám, ès megkèrdezte hogy nem akarok- e vele táncolni?
Mire èn zavarba jöttem, mert ajkaink már majd nem össze èrtek. Mire...
-Nem láttad Livet? -kèrdeztem.
-De a konyhában van.-Mutatta kezèvel.
Ki kerültem majd a konyhának vettem az irányt.
Amint a konyhába èrtem láttam Livet ahogy a pizzát falja. Hirtelen rosszul èreztem magam, pedig mèg nem is ittam semmit. A fejem szinte zakatolt a fájdalomtól. Szóltam Livnek hogy menjünk haza, mert nem jól èrzem magam.
-Rendben.-mondta. Majd megindultunk ki a buliból, ès haza vettük az irányt. Alig vártam hogy haza èrjek ès bele vessem magam az ágyba. Már az ablak előtt álltunk, de mivel annyira szèdültem így tudtam hogy nem lesz erőm fel mászni. Ezèrt a hátsó ajtón osontunk be. Be èrtünk a szobámba, gyorsan mentem zuhanyozni aztán az ágynak vetettem magam.

*Liv szemszöge*

Klau az ágynak vetette magát, ès egyből be is aludt.
Bementem a fürdőbe zuhanyozni.
A zuhany alatt álltam mikor hallottam hogy egy hang szólít a nevemen.
Magamra tekertem gyorsan a törölközőt, ès megálltam az ajtó előtt.
Majd újra hallottam hogy egy hang a nevemen szólít.
De nem volt ismerős hang, ez nem Klau hangja.
Lassan kinyitottam az ajtót ès szembe találtam magam a tükörrel, ami az ágy mellett van.
Magamat láttam benne, de hirtelen azt láttam hogy valami elsuhan a hátam mögött.
Megfordultam ès körbe néztem, de semmit nem láttam.
Majd vissza fordultam a tükörrel újra szembe, ès egy nő jelent meg benne.
Látszatra olyan volt mint èn, ugyan úgy volt a törölköző kőrül tekerve rajta mint ahogy rajtam.
Először csak a kendőt bámultam, de aztán fel emeltem a fejem ès láttam, hogy az nem èn vagyok.
Lassan lèptem a tükör felé, mintha vonzott volna magához.
Mikor már a tükörrel szemben álltam, újra a hang a nevemen szólított, majd egy sötét árnyék suhant el a hátam mögött.
Hátra fordultam de semmi, a szívem majd ki ugrott a helyéről. De megmernék esküdni hogy láttam valamit.
Ijedtemben felráztam Klaut.
-Klau ébredj. -Mondtam remegő hanggal.
-Mi az? Hagyj már alszom. -Mondta rekedtes hanggal.
-Figyi. Tudom hogy hűlyènek fogsz nézni, de èn eskü láttam valamit a tükörbe, ami az ágyad mellett van. -Mondtam rémülten, de szinte éreztem hogy mintha valami hozzáért volna a karomhoz. A hideg is kirázott tőle.
Hiába èbresztettem Klaut, nem èbredt fel.
Remegve feküdtem az ágyba, ès a fejemre huztam a tarakót.
Nagy nehezen el tudtam aludni.