He's My Son Dad (SZÜNETEL)

-10.rész-

Sziasztok!:3
Na itt egy rész, nem olyan hosszú, de remélem tetszik.Igyekszem majd egyre többször írni, de suli mellett azért nehéz, meg nekem se csak a suli van.De itt a rész jó olvasást manók.:*

Lehet hibát követtem el, de nem küldtem el az üzenetet.Inkább nem.
Utnak indultam megkeresni Justint, de nem kellet sokáig keresnem.Az ajtóban ált és engem nézett.Barna tekintete a lelkemig hatolt.
-Em, beszélhetnénk?-hangja olyan lágy volt, mint eddig még soha.Csak néhány bólintottam, egy tapotatt sem mozdulatam.
-Em, nem itt gondoltam.-Justin hangjába semmi idegesség nem volt, de engem ez annál inkább nyugtalanított.
-Bocsi, elfelejtettem elmosogatni.-indultam neki a konyhának, de Justin kezei megakadályoztak.
-Emily kérlek.-kezei nem szórítottak, de épp eléggé fogtak ahoz, hogy egy tappodtat se mozduljak.
-Öt percet adok, hogy elmondj mindent amit akarsz.-néztem sürgetőn Justinra.
-Emily az istenért is.-csattant fel Justin.-Mi lenne ha egyszer félre tennéd ezt az oldalad és hallgatnál, a rohadt életébe is.Annyit akartam elmondani, hogy szeretlek.De ne hallgass meg.-puffogott Justin.
-Várj.-lett hirtelen sápadt az arcom.-Te szeretsz engem?-kerekedett el a szemem.
-Igen Em.Szeretlek téged, azóta szeretlek mióta betetted a lábad a próbára.-Justin nem nézett a szemembe, de a hangja nagyon ideges volt.Én gyors Justin elé léptem és megcsókoltam, Justin rögtön visszacsókolt és kezét a derekamra helyezte.Csókunk elmélyült és sikerült mindnet kizárnom magam körül, az összes fájdalmat ami eddig ért, mindent.Telefonom csörgése zavarta meg a meghitt pillanatunkat.Rég nem látott magyar barátnőm Noémi hívott.
-Fél pillanat ez most nagyon fontos, majd elmesélem.-mondtam neki majd az ajtón kirohanva indultam felvenni a telefont.
-Szia Barack, kezdj gyorsan mesélni nekem, hisz kell egy mentség amiért nem hívtál már egy hónapja.-mondtam mosolyogva.
-Elég nagy mentség az, ha mennyaszony vagyok?