Európa, mily' tépett vagy!
Rongyos gúnyád milyen szakadt!
Olasz csizmád mily' megviselt!
Európa, téged mi lelt?
Hallgatag vagy... Nem válaszólsz?
Megnémúltál tán hogy nem szólsz?
Nem néma vagy, ugye földrész?
Szádad hazugsággal tömték.
S nem elég, hogy századokban
Földed vért nyelt unhatatlan,
De most még ez idegen nép
Keményebben és jobban tép.
De ne fordulj segítséghez
Köpenyednek öltéséhez,
Mert más biztos segítene
Érte súlyos árat kérne.
Gondolj bele Európa
Abba a sok rosszba, jóba,
Fogjál cérnát és egy kis tűt
Írtsd ki foltjaid tövestűl!
YOU ARE READING
Verseim
PoetryVerseimnek célja is van. Az, hogy visszahozzam a normális költészetet. A 21. század elfajult és kényes költészete cseppet sem elégít ki. Ha tehetem XIX.-XX. századi költőket olvasok. Ők még tudták mi az irodalom, mi a vers. De ebben az elfajult vilá...