Verseim

A vándor

Magányos vándor az utakat járja,

Eszében mindig jár halott babája.

Kopott csizmájával tapossa a földet,

A foltos köpenye a háta mögött csörtet.

Meg-megáll, körülnéz, kémleli a tájat,

Tőle pár lépésre van egy rókavájat.

Bekukkant, meglátja a rókacsaládot

És elkezdi gyűlölni az egész világot.

Bús gondolatok járnak a fejében,

Ahogy megy tovább a mezőségen.

Egyszercsak meglátja kis falu tornyát,

Eszébe juttatja régi, szép otthonát.

Betér a faluba egy kis fogadóba,

A cigány épp babája kedvenc dalát húzza.

Szomorúan hallgatja végig a zenét,

A dal meg bánatában elveszi az eszét.

Kitér a kocsmából, megy tovább az úton,

Szíve ólomnehéz a hatalmas bútól.

Egyszer a fáradtság rajta csak úrrá lesz,

Meglát egy diófát, alatta lepihen.

Álmában babája őt orcán csókolja,

Oly finom, oly édes a galambja csókja.

Felébred, s meglátja, hogy nincs ott szerelmével

És elveszi életét a kardja élével.