A hangverseny meséje

53 8 0
                                    


Réges-régen csak a csend volt,

s aztán lett az élet,

víz csobogott, föld szuszogott,

nőttek a növények.


Apró neszek, madárhangok,

mennydörgéses zivatarok,

téli álmok, szivárványok,

természetes, kis halálok.


Zöld zenében harmóniát

az ember talán látott,

művi dalokra bontotta

mégis a világot.


Karmesterek vezényeltek,

a szólamok összecsengtek,

s egyszer lassan, máskor gyorsan

zenekarok szétszéledtek.


Új szólamok, vad futamok

törték meg a létet

feloldatlan tritónuszok

szőtték a meséket.


Talán ez a földi élet

csak egy hibás felvonás

képzeletben szépen hangzik,

de ha játsszuk, disszonáns.

A hangverseny meséjeWhere stories live. Discover now