A Fehér Királynő

A vörös köpenyes lány

A lány teste élettelenül ernyedt el a messzi távolban. Az emberek ijedtükben először hátratántorodtak, majd újra tisztán látván a világot az idegenhez siettek.
Úgy vélték halott, már nincs mit tenni érte. Vörös csuklyát viselt, ami elszakadt, elkopott mostanára. Hosszú, barna haja volt, körülbelül 18 éves lehetett.
Váratlanul felnyílt a lány égbe meredő, üres szempárja. A lakosok hátrébb húzódtak rémületükben.

De legalább életben van. A szája rángatózni kezdett, valamit motyogott, de nem lehetett kivenni szavait. Kiabálni kezdett.

- Én láttam! Menjenek el... Mindannyian! Eljön a vég és mind meghalnak! Én tudom, hírnök vagyok. – felállt, majd a tömeg felé kezdett közeledni lassú, vánszorgó léptekkel. A szemén még mindig úgy tűnt, mintha nem lenne eszméleténél. Az emberek elléptek az útjából.
Megállt, elfordult, majd egy lányra nézett. 16 éves lehetett, haja világosszőkén, szinte fehéren tündökölt. Szeme kéken ragyogott. Gyöngéd arca volt még, hisz fiatal volt. Hannahnak hívták. A vörös csuklyás lány újra megszólalt.

- Hát megtaláltam. Te vagy az... a fehér királynő – ahogy kimondta, az emberek mintha elfelejtettek volna levegőt venni, annyira meglepte őket ez a sok furcsaság egyszerre.
A sárkány halála óta semmi sem történt a faluban. Hannah nem hitte el, teljesen abszurdnak tűnt az egész. Egyszer csak jön valaki, aki azt mondja, hogy őt kereste, meg hogy eljön a vég. Ez biztosan csak egy vicc. Más nem lehet.

- Én nem vagyok fontos. És mégis mi az, hogy fehér királynő? Nem származok nemesi családból– szólalt meg csendben. Őszintén akart válaszolni.

- Hogy te ne lennél az? – szólalt meg az idegen – Nem minden az, aminek látszik.

- Én? De hát mi bennem olyan fontos? Ez nem lehet igaz,... az egész csak egy átverés.

- Ez a valóság, Hannah. Ez a valóság – a vörös köpenyes lány köddé vált.

- De... mit tegyünk? – kérdezte Hannah kétségbeesetten és eléggé meglepte. Valami itt nagyon furcsa. Ha mindaz igaz, amit mondott, akkor hamar el kell hagyniuk a falut.
Egy hangot lehetett hallani, de nem társult hozzá emberi test. Ez a hang azt súgta, hogy: „Kövessétek a csillagjegyeket és tudni fogjátok, mit tegyetek." Azzal a hang örökké elnémult.
Az emberek vitában törtek ki. Voltak, akik ellenezték az utat, voltak, akik féltek és voltak, kik indulni akartak... azonnal. Hannah úgy érezte, nem maradhatnak itt, bár tudta, nem bízhat senkiben.