A lány ott feküdt előttem a síneken. Meghúztam a vészféket, de hiába. Esélyem sem volt megakadályozni, mi ezután történt. Mielőtt a vonat eszméletlen sebességgel átszáguldott volna a lány vékony, törékeny testén, a szemembe nézett. Fájdalmas tekintetét könnyek keresztezték. Az utolsó pillanatban meggondolta magát. Le akart szállni a sínekről. Már nem akart meghalni. De túl késő volt. Egyikőnk sem tudott cselekedni. Félt, s én is féltem. Végig kellett néznem, ahogy a lány meghal. Neki már könnyebb. Ő már nem lát, nem hall, nem érez. Én viszont még élek és komoly problémákkal küzdök. Egy év elteltével is, látom a lány könnyekkel átitatott, szomorú arcát álmaimban. Egész életemben kísérteni fog. Kérlek, te kétszer is gondold meg mit teszel, mert másban nagyobb kárt okozhatsz, mint saját magadban.
YOU ARE READING
Egy Vasutas Naplójából
Short StoryEzt a -természetesen kitalált-történetet, annak a hatására írtam meg, hogy rengeteg olyannal találkoztam, akik vonat "segítségével" akartak végetvetni életüknek. Szeretném, ha csak néhány ember megtanulná, milyen érzés lehet a másik személynek (jele...
