Just a joke

Szombat

Magas férfi vánszorgott a sikátorba, kezében egy revorverrel.

Kihalt volt a város, hajnal kettő is elmúlhatott már. Egy másik férfi közeledett ekkor feléje, de olyan dühösen hogy az bármelyik pillanatban le tudta volna lőni azt.

- Megvan amit kértem? Ugye megvan Jack, ugye megvan?! - Jack fintorogva hátra hökölt.

Hideg volt, majd megfagyott, erre még a félnótás ember is fenyegetőzött hogy elhozta-e amit kért.

- Persze, persze. Nyugodj meg ember, béke van! - Fújta ki a levegőt.

Jack Napier egy harmincas férfi volt. Középmagas, vékony alkat, kissé hosszú orral, fekete hajjal, és kék szemekkel. Olyan típusú ember aki még a vesztett helyzetben is meglátta a viccet.

És olyan aki azonban gyűlölte a sikátorokat, a lökött embereket akik megrángatták a fekete kabátja szélét és az őszt. Azon az estén pedig megkapta mindet, ráadásul egyszerre.

Mikor átnyújtotta a kis táskát Will részére, a fickó mohó tekintettel el is akarta venni a táskát, ám Jack félre rántotta a kezét ugyanabban a pillanatban előle.

- Á-á-Á! Előbb a fizetség Willi fiú, aztán a többi. - William Hendrett-nek nem volt nagy kedve a felszólításra sem oda adnia a pénzt. Őszintén szólva a gyomra felfordult John Tomson bűnbandájától, bár sajnálta a pasast aki az anyagokat lopta.

Jack közben ráérősen elővette az okostelefonját, és nyomogatni kezdte azt, mint akit épp cseppet sem érdekel a másik. Ettől az utóbbi olyan ideges lett hogy barnás arca elvörösödött.

- Jól van itt a pénz csak add már a cuccot! - Tolta oda a saját táskáját az épp rágózó harmincasnak. Az lassan felnézett rá, elvette a táskát és belenézett úgy ahogy. Miután meglátta a pénzt, ledobta hanyagul a földre a lopott gyógyszereket s odarúgta azt.

- Kösz haver, nagy vagy! - Mosolyogta a rendőr.

- Marhára! - Kacagott fel Jack tompán, és gúnyosan. - Ilyet, bármelyik gyógyszertárban tudnál venni. Persze ha lenne recepted. Elég ütős fájdalom csillapító... ettől úgy be leszel majd állva mint egy fadarab a földbe... napokig fetrengeni fogsz majd csoda országban, vagy bánom is én hogy hol. - Közben még mindig a telefonját bújta, és úgy beszélt.

Will a férfi arcát figyelte,hátha az mást is mond esetleg, miközben összeszedegette a földről a táskát nagy örömmel.

Jack kutató volt az ACE Kémiai üzemnek, az egyik legjobb, már ha nem dolgozott titokban a maffiának.

- És mikor lesz kész? - Szólalt meg a nyomozó immáron felegyenesedve. - A..az a...- Kezdte meg a hebegést, mire Jack eltette a farzsebébe a telefont idegesen és ránézett. Utálta ha valaki hebeg, bár haloványan elmosolyodott.

- A-- aaaa...aaa... - Utánozta a férfit hirtelen karba tett kezekkel. - A kísérleti anyag? Arra gondolsz? Igen? Nyögd már ki..szerencsétlen..

- Igen az!

- Dolgozunk rajta.. elég nagy üzemben... nem mintha ez jót tenne a környezetnek. Tesznek rá a kis kolegák odabenn a méregkeverdébe. Meg én is...Ezzel együtt az egy nagyon dúrva pszichoaktív szer lesz, olyat te nem akarsz magadnak, pajtás.

- Jó,jó, csak kérdeztem..

- Hé! Hátrébb az agarakkal.. zsaru vagy, én meg tudós. Tartsuk ezt az okos megállapodást. Akkor te se mondod el hogy mit csinálok, és én se fogom elmondani hogy titokban te miket rágcsálsz... amúgy.. van valami a nyakadnál.. ottt... ott igen.. öhm... - Will teljesen komolyan követte a férfi újját a nyakára, aki lazán megpöckölte az orrát.