Csodálatos idő volt.Az égen egy felhőt se lehetett látni.A madarak fütyülése részben elnyomta a száguldó autók monoton hangját.
-Végre tavasz van!-mondtam majd sóhajtottam és magamba szívtam az üde, és friss levegőt.Egyépként én Ally vagyok.Mindig is imádtam az erkélyen tölteni az időmet,különösen ilyenkor.
-Hahó! Van itthon valaki?Megjött a posta!-egy férfi hang hallatszott.
A számlák mindent eltudnak rontani. Elballagtam az ajtó felé ,de mikor kinyitottam nagy meglepetés ért nem a postás állt ott, hanem az az ember aki mégjobbá tette a napomat. A pasim. A kezében mégis volt egy levél .Persze nem egy számla.
A kezembe nyomta ,majd ezt mondta:
-Szia! Már azt hittem sose nyitsz ajtót! -ezután egy hosszú ölelést kaptam mellette puszit.
Bementünk a nappaliba majd kinyitottam a levelet. Ez állt benne:
A következő részben folytatom.
Lehet hogy hosszabb lesz a többi rész.
