Rainbow Factory/Szivárványgyár

A Szivárványgyár

Először is,a történetet nem én írtam,sem én fordítottam,csak sokan el szeretnék olvasni a storyt magyarul,én pedig hogy ide kiírom,csak segítségképpen teszem :D

A Szivárványgyár

Írta: Aurora Dawn

Fordította: Thornbough

„Hogy készül a szivárvány? A történet nem túl szép

Csak le kell rántani a leplet, hogy a kulisszák mögé nézz"

Régóta voltak szóbeszédek arról, hogy pontosan hogyan készülnek a szivárványok Equestriában. Igaz, hogy rengeteg pegazust foglalkoztatnak az időjárásgyár szívárványügyi osztályán, de majdnem mindannyian az alantas munkát végzik. Amit tudnak, az az, hogy a Spectra színei (a szívárvány egyedi színei) nagy rácsokon keresztül folynak be a hatalmas tartályokba. Ezután, a munkások óvatosan, és egyenlő mértékben összekeverik a Spectrát, a száraz szivárványmedencébe, amely végigfolyik a gyáron, és körbeveszi a várost. Ezután, a keveréket az alsó szintekre pumpálják, ahol az alkalmazottak elporlasztják, és eltárolják, amíg az aktív időjáráskezelő pegazus állomány felhasználja azt.

Habár, senki sem tudja, hogy hogyan készül az egyedi Spectra, azt tudják, hogy szállítmányok sosem érkeznek, éppen ezért fogalmuk sincs, hogy mi kerül a szívárványba. A túristák, ha gyárlátogatáson vannak, egy sejtelmes, és egyszerű falat látnak, hatalmas, tömör ajtókkal, melyek nem engednek be soha senkit. Míg a gyár különböző vonásai, és felépítése élénk, és vendégváró, a szívárványgyár felső emelete védve van egy réteggel, mely veszélyt, és szenvedést sugall. Ráadásul nem tiszta, fehér felhőből van ez a fal, hanem fekete, csöndesen viharló ködből.

Ahhoz, hogy a felső szint alkalmazotta lehess, fel kell áldoznod mindenféle külső kapcsolatot. A munkásokat titoktartásra eskették, nem hagyhatják el a felső részt, és bent kell élniük az épületben. Azon kevesek, akik nem hullazsákban kerültek ki, megőrültek, megzavarodtak, és túlságosan is nagy belső sebeik voltak ahhoz, hogy bármikor is beszéljenek arról, hogy mi folyik odafent. Sok elmélet létezik; feketemágia elfogott unikornisoktól. Vegyszerek, és mérgek, melyeket egy éppeszű póni sem viselne el. De még Celestia hercegnő egy másik, ismeretlen nővéréről is keringtek pletykák, akinek a feladata a Spectra színeinek előállítása volt, az éj-nap ciklus irányítása helyett.

Egyik sem lehetett volna messzebb az igazságtól.

„De a szivárvány egyszerű, ha megtudod milyen igazán,

A pegazusok gépének varázslata nyomán"

– Gyerünk, Orion! Lekéssük a záróvizsgánkat! – Mondta Scootaloo az egyik barátjának. Most már idősebb volt, és a repülőiskola utolsó évét taposta. Ő is, mint mindenki más, rettentően ideges volt a záróvizsgája előtt. Azok, akik átmentek, szabadon tehették a világban azt, amit csak akartak, hogy megtalálhassák a cukijegyüket – ha még nem tették – és dolgozó pónikká válhassanak.

A kevésbé ismert – vagy, amelyet kevésbé akartak ismerni – dolog volt az, hogy mi történt azokkal, akik elbuktak ezen a vizsgán. Noha nem túl gyakori, egy, vagy két póni minden osztályból akadt, akik képtelenek voltak teljesíteni a szigorú követelményeket. Akik megbuktak, azokra lenéztek. Megvetették, megalázták, és gyűlölettel övezték őket. Cloudsdale mindig is szorgalmazta a hazaszeretetet lakóiban. Ha nem a legjobbak közül való voltál, vagy nem volt meg benned a kellő tehetség, hogy az legyél, nem lehettél a tagja a „dicsőséges kollektívának".

Scootaloo egy kicsit odébbcsúszott, mikor Orion, egy sovány, de elég magas póni mellé ült. Felborzolta a világosbarna tollait, és idegesen mosolygott, miközben bámult a semmibe. Egy nagy, nyílt váróteremben ültek a többi végzős pegazussal, mely a kolosszeumra néz. Épp láthatáron belül volt A Gyár. Orion rápillantott, és nyelt egy nagyot.