Lexi élete -Átírás alatt

Emlékek és Csapások

Hàt jah, itt tartunk. Megpróbálokblogot írni. Még a hàrom beteges baràtnöm egy beteges csatornàn egy beteges sorozatot nèzz.... Én sosem szerettem a filmeket. Egy mesebeli àlomként írja le az életet. Bedig az élet egyàltalàn nem ilyen...nem mesebeli...nem csodàs inkàbb pokol,mint menny. Nézzünk minket itt vagyunk 4-gyen egy teljesen új betegséggel amit az orvosok 6 évig nem tudtak diagnoztizàlni. Ömh...még ma sem tökéletes a diagnózis. Amit mindannyian tudunk: anya, apa, Dr.Andrew, Alexa, Sam, Victoria ès én Lexi. Nos, igen amit mindanyian tudunk azaz, hogy nincs sok esélyünk a hosszú életre.Senki nem mondja nekünk, mindenki vigyorog és azt mondja: -Olyan hamar túl lesztek rajta, mint egy szúnyog csipésen. Hàt igen szerintem is ez egy nagyon nagyon hosszú szúnyog csípès. Na jah igazàból a sztori közepèbe potyantatok, ezért elmesélem az eddigi lènyeget.

7 évvel ezelött:
Majd holnap elviszem a hàzi orvoshoz!
jah, nagy kunszt lenne a gyereket ügyeletre vinni , hogy lehetöleg holnapig nr fuladjon meg??!!
Megyek, legalàbb adig sem kell egy levegöt szívnom veled-mondta apa és felöltöztetett. (komolyan, szerintem egy 10 évest igazán lehetne hagyni magàtól öltözni...) Lementünk a földszintre. (igen,egy 10 emeletes panelhàz 10.emeleténnlaktunk...elképzelhetitek milyen mókàs volt nagy bevàsàrlàskor a le-fel jàrkàlàs... kész kardio edzés..) A portàs 30percig vaccakolt az ajtó kinyitàsàval és közben nyugott szível beszélgetek apàval és nyugodt szível nézték, hogy alig kapok levegöt. Köszi Gergö bàcsi (így hívtàk a portàst) köszi apa. írtó rendesek vagytok! Na mire kocsiba indultunk, elértünk a kórnàzig ès feljutotunk a gyerek osztàlyra màr 23:00 óra volt, ezért úgy nèztek rànk mint a hülyékre.Megvizsgàlni sem akartak, de a növér nagy nehezen elintézte, hogy a doktor fogadjon. Akor raktak elöször lelegeztetöre , akor aludtam elöször kórhàzban. De azon a nyàron nem utoljàra.

1 évvel ezelött:
A Frostrein csalàd (kedves kis csalàdom) nyugodtan ebédelt azon a napsütèses gyönyörü nyàri napon, és nem selyteték, hogy 10 perc múlva megszólal anyàm borzalmas csengöhangja, és én felveszem..
Majd megvàltozik az èletem.. a csalàdom élete. Csakugyan csörgöt a yesterday (anyukàm csengöhangja) és én sóhajtotam egyet majd feltéptem a kagylót:
- Haló! Tesék?
-Jónapot Lexi! Dr.Andrew vagyok
-jónapot... Milyenek az eredmények?-halottam egy teljesen idegen hangot...igaz az enyém volt, de jobban remeget, mint a nyàr falevél, és olyan halk volt, mint a nyàri szellö
-Nos a Ràk teszt negatív ràkod nincs!
-akoràt ordítotam a telefonba, hogy szerintem, ha Andrew nem szàmít rà és nem teszi el a kagylót a fülétöl, megsüketül.
-De a tüneteid még mindig fenn àllnak. viszont van mégegy hírem
-mondja!-orditotam boldogan a telefonba remélve csak ugyan jó hír lesz.
-Talàltunk 3 màsik lànyt ugyan ilyen tünetekkel....