Gravity Falls (magyar) Fanfic - Új év, új nyár

1. fejezet: Gaby

Egy héttel járunk nyár vége után. Dipper és Mabel hazamentek Piedmontba, Stanly és Stanford a Stan 'o' war II-vel utazgatnak, a Rejtély Kaibát Soos vezeti, nagymamájával. Wendy új évet kezdett a gimiben, délutánonként még mindig a Kaiba pénztárosa. Habár a hamis látványosságokkal kecsegtető épület még nincs nyitva, már többen is jöttek megnézni, hogy milyen állapotban van, mikortól látogatható. Nem kell rá sokat várni, Soos két nap múlva hatalmas "Újra Nyitva A Rejtély Kaiba"- bulit fog tartani. Addig is, újabb hihetetlen, vicces de mégis rémisztő állatokat és tárgyakat hozott létre, sokat Bill Cipher szörnyei ihlettek.

- Soos, megjöttem!- nyitott be Wendy. Komótosan elindult a pénztárgép mögé, a kis barna zacskóját, amiben az ebédjét hozta, letette az asztalra.

- Szia Wendy! Hogy telt a mai napod?- kérdezte Soos, miközben az étel - ital automatát töltötte föl. A mögötte megbúvó folyosó, illetve a portál-maradványok csöndben pihentek, senki nem járt le oda. Mintha egy szent hely lenne, amit csak a tulajdonosa (ez esetben Stanford) bolygathat meg.

- Csak a matektanárnő készített ki. Mindenáron le akarta vetetni velem a sapkámat. Hiába mondtam, hogy semmi pénzért nem teszem meg, egyre erősködött. Mikor végre belátta, semmi esélye annak, hogy azt tegyem amit mond, egyszerűen kiküldött a teremből. - mesélte Wendy. Eközben megforgatta a fején az említett sapkát. Amit elcserélt Dipper-rel, még mikor elmentek. Volt a Kaibában még vagy húsz ugyanolyan mintájú, de számára csak annak az egynek volt értéke.

- Szerintem az iskola csak a strébereknek való. Tudnál segíteni a plakátok elkészítésében? Több tucatot kell még megcsinálnom- szólt Soos, majd lezárta az automatát.

- Minek plakát? Az egész város azt várja, mikor nyit meg végre a Kaiba.

- De így sokkal menőbbnek tűnik, nem? Egy igazi buli, igazi plakátokkal, igazi karaokéval!

- Éés, hogy lehet egy karaoke nem igazi?- nézett értetlenül Wendy.

- Hát úgy, ha a szöveg nem képernyőn megy hanem fejből kell énekelni. Vagy ha az énekesnek jó a hangja- magyarázta Soos, majd előszedett egy nagy halom rózsaszín papírt.

- Soos, a logikádat nem értem, de meggyőztél- nevetett fejcsóválva Wendy.

A következő két-három órát a plakátok elkészítésével töltötték. A padló ragadt a kicsurgott festéktől. Nagy torony papír állt mellettük, ezek voltak a kész plakátok.

- Szerintem ezeket megyek és kiargasztom- állt fel Wendy. Hiába, ő is várta annyira a bulit, mint Soos.

***

Éjfél körül járhatott az idő. Az erdőben csönd honolt. A gnómok sem zajongtak, még egy mókus sem moccant. Egyedül egy fekete árny kúszott a földön. Kimerült volt, éhes, a szomjúságáról ne is beszéljünk. Napok óta vánszorgott ilyen félholt állapotban. Egyedüli vágya lebegett a szeme előtt: egy hely, ahol pár napig meghúzódhat. Következő célját csak utána tervezte kitűzni. Hosszú barna haja kócosan csüngött alá. Körmei mind koszosak, ruhái cafatokban. Aludni szeretett volna, de tudta, bármilyen lény megtámadhatja eközben. Lehajtott fejjel kapaszkodott meg egy fában, lassan lábra állt, hogy körülnézhessen. A távolban pislákoló fényt vett észre. Az adrenalin átjárta az ereit, ahogy lassan tudatosult benne, egy házat lát. Óvatosan felemelte a bal lábát, lépett egyet. Az izmai éppenhogy elbírták. Elindult, fából fába kapaszkodva. Hiába csukódott le egyszer-egyszer a szeme, ébren maradt. A fényfolt egyre közelebb került hozzá.

Nagyjából húsz perc alatt ért oda. Homályosan látta az épület körvonalait, de így is felismerte. Sokszor járt arra, bár őt senki sem vette észre. Lassan az ajtóhoz csoszogott, felemelte a kezét, ökölbe szorította, majd kopogott. Egyszer, kétszer, háromszor. Hátralépett és várt. Bentről egy "máris megyek" hallatszott. A kilincs elfordult és Soos jelent meg az ajtóban.

- Szia, mit szeretnél?- kérdezte barátságos hangon a jövevénytől.

- J-jó estét. K-Kaphatnék szállást e-estére?- dadogta az éhező lány. Fáradt szemeivel a Kaiba tulajdonosára nézett, csöndben várta a választ.

-Hm- mérte végig Soos - nem tűnsz ártalmasnak. Mintha csak Wendy osztálytársa lennél. Persze, valamivel lepukkantabb állapotban. Gyere, aludhatsz itt.

- K-köszönöm. M-még meghálálom- suttogta. A gondolatra, hogy nyugodtan tud aludni, az izmai ellazultak. Úgy érezte, évek óta nem látott ágyat, pedig csak pár napja indult el.

- Ugyan, hagyjad. Fáradtnak nézel ki. Tudok enni adni is, bár csak gumimaci, csoki meg csipsz van jelenleg nálam- nevetgélt Soos, miközben karon fogta a lányt és beterelgette a nappaliba. Leültette a fotelba.

-A nevem Gabriela Ci... Cinder. Szólíts kérlek Gaby-nak- susogta a lány. Fészkelődött egy kicsit az ülőhelyén, majd végre lehunyta a szemét, kiürítette az elméjét és elaludt.