Ahogy mondtam találtunk egy lakást es ott élünk(Emese,anyum és én)...
Én nagyon szeretem a tesómat és nagyon elvoltunk ugyanis anyum egész nap dolgozot.Emese meg én pedig ottho voltunk.Ha meg nem otthon akkor meg elmentünk valahova lógni.Általába az vagy pasiáhozz mentünk vagy az egyik ismerösünkhöz.Valójába ö volt anyum legjobb barátja.Hát annk ellenére,hogy fojton lakást váltottunk jòl éresztem magamat.De anyukám megismert egy pasast és összeköltösztek....Eleébe nem tagadom ugy teljesen oke volt.Vagy csak ugy mutatkozzott be.De valójába.Anyukám nem vette észre.Velem is egy akkora szemét volt hogy nem igaz.De a tesòm Emese elköltözott még ezz elött ugyhogy nem tudtam semmire kihatni.Anyum észre semm vette,nem mintha probálkozott volna.Apukámtól anyujék tiktotatt ugyhogy nem volt senki olyan akivel beszélhettem volna.Egyszerüen ell kellett fogadnom aszt,hogy mindenaposan bantva vagyok nem,hogy fizikailag csak az erzéseiemett.De az senkitt nem érdekelt.Nekem meg a napjim anyiban voltak,hogy hazaérek a suliból eszem,házizzom TV nézek.Vlòjába egész nap magam voltam.Az uccaban nem volt egy szál gyerek sem.És az iskolába is ki voltam közositve...De az ami a legjobban fájt,hogy azzel senki nem törödik.Nem kaptam egy bisztató szot sem.Meg a jó ejt puszi ojan jó esett volna.Na de ez van.Es hat az idö múlásával megszoktam.Anyu meg az akkori pasia is szétmentek, elköltösztünk de nem egy lakásba hanem bisztosházba.Az valójába egy ijen házahol kizáròlag nöket és gyerekeket engednek be...
Sziastok,hat itt a 3-dik rész az hosszabb lett a szokásosnál.Remélem tetszik nektek...
Ha van valami kérdésed ird meg kommentbe. :)
