A két zseni egymás mögött haladt a hosszú, kissé romos folyosókon, amik még nem voltak teljesen felújítva a chitauri ramazuri után. Néhány helyen vezetékek lógtak valamelyik szikrázott is, a fal egyes helyeken le volt bomolva, lehetne még sorolni. Megálltak az egyik fotocellás ajtó előtt, ami abban a pillanatban ki is tárult.
- Nem egy öt csillagos szálloda, de remélem megteszi - engedte be Stark doktort, aki beljebb húzódott.
A szoba teljesen be volt rendezve; ágy, szekrény, egy kisebb könyvespolc és egy íróasztal lámpával. Minden teljesen rendben is volt csak a falak halványzöld színét tartotta Bruce kissé morbidnak.
- A fal... - mutatott körbe, mire a milliárdos csak megvonta a vállát.
- Gondoltam így talán a másik fickó is jól fogja érezni magát. De nem ezt akartam mutatni csak épp útba esett - fordult Bannerhez aki még mindig összeráncolt homlokkal kémlelte a helyiséget. - Figyelj, ha nem tetszik akkor...
- Nem. Jó lesz csak...
- Csak? - fordította már teljes figyelmét a férfira.
- Csak még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy itt maradjak. Nem akarok bajt. Én... - hadart a tudós, a zseni pedig vállára tette a kezét.
- Ugyan, milliárdos vagyok, ha összetörsz valamit veszek másikat - húzta Stark széles mosolyra a száját, amit a másik férfi viszonzott. - Na gyere nagyfiú, mutatok valamit! - fordult ki Tony a szobából Bruce pedig követte.
Újabb szinteket mentek, majd kikötöttek valahol a negyvenedik és ötvenedik között. Stark benyomta maga előtt az üvegajtót és beléptek a labor szintre. Még Loki ámokfutása előtt megígérte a másiknak, hogy megmutatja neki, ha egyszer elmegy hozzá, amit nagyon, de nagyon szeretett volna. De még mennyire.
- Tádá! - mutatott körbe a tulajdonos Banner álla pedig, ha rajzfilmfigura lett volna biztos a földön koppan. - Menj, nézz körül! - lökött egyet az alacsonyabb férfin.
Bruce, mint egy kisgyerek akit beengedtek a cukorkagyárba úgy járkált föl s alá, nézett meg mindent, nyúlt hozzá mindenhez, a szeme csillogott az izgatottságtól és vagy százszor végignézett mindenen. Annyira el volt varázsolva, hogy még azt sem vette észre Tony mögé lépett, de azt már igen, amikor karjai a dereka köré fonódtak. Lélegzete benn akadt, szívverését pedig a város másik végében is hallhatták akik elég szemfülesek voltak.
- Tetszik? - kérdezte Tony a fülébe súgva és Banner hirtelen nem tudta, hogy melyikre is gondol. Végül amellett döntött, hogy a labor volt a kérdés tárgya.
- I-igen - dadogta és próbálta rendezni a légzését.
- Reméltem - húzódott Stark még közelebb, egész testével a másiknak simulva.
- Uram Dr. Banner pulzusa a kritikus szinthez közelít - szólalt meg a mesterséges intelligencia figyelmeztetőn.
- Fogd már be J! Miért kell mindig alkalmatlankodnod? Éppen romantikázom, ha nem zavar - szólta le az elektronikus inast.
Jarvis csak figyelmeztetni akarta, nem hallgatott rá. A labort újra kellett építeni, de úgy ahogy volt és playboynak rá kellett jönnie, hogyha nem akar újabb zöldkódot és hazudni Furynak, arról mi történt akkor lassít a ,, közeledésévél", mert milliárdosnak milliárdos és zseni is, de a jó doktor Banner zárkózottságát ő sem tudja lefizetni. Viszont, ami késik nem múlik, Tony Stark pedig nem éppen arról híres, hogy hamar feladja, tehát Brucenak fel kellett készülnie a milliárdos további ,,támadásaira" is, a másik srác ide vagy oda.
Hey Guys! Sehol sem találok magyar nyelvű Science Bros Fanfictiont szóval, ha tud valaki akkor szóljon. Előre is köszi! ^-^
YOU ARE READING
Science Bros {Tony x Bruce}
RandomEz egy ilyen kis ötszáz szavas one-shot, de remélem tetszik.