2015. XI. 09. Egy meghatározó dátum életem során. Megismertem egy olyan embert,aki által milliónyi fájdalmat átéltem.
Az egész a volt osztálytársam, Hanna partyán kezdõdött. Átlagos születésnapi buli volt,ahová pár olyan arc is hivatalos volt akivel néha beszéltem. Ez az alkalom közelebb hozott egy olyan társasághoz ami mellett önmagam lehettem. A "banda" Crissbõl, Benibõl, és Kovácsból állt, hozzájuk csatlakoztam én és Hanna.
Visszatérve a partyra. A bulin közelebb kerûltem Crisshez. Aznap este nagyon sokat beszélgettünk és egy elég szoros "baráti kapcsolat" alakúlt ki köztünk,aminek nagyon örûltem..
Egy héttel késõbb a csapat a közeli helyen ûlt össze. Viccelõdtünk, beszélgettünk. És ez így folytatódott minden egyes hétvégén.
November vége felé viszont a szokásos forrócsokizás helyett a közeli parkban ültünk össze,mivel hó egyáltalán nem volt sõt annyira hideg sem volt még. Nagyon sokáig kint voltunk aznap. Délután 7 felé járt az idõ amikor Hanna és Beni összeszólalkoztak Hanna hülyesége miatt. Beni hirtelen felpattant a padról és kissebb üvöltözésbe kezdett Hannával. Mi mind a hárman felugrottunk (Criss,Kovács és én) és próbáltunk békét teremteni a srácok között. Egy ideje már õket körülálva hallgattuk, ezért már nagyon fáztam,ami látszott is rajtam. Épp próbáltam lenyugtatni Hannát,amikor Criss a hátam mögûl átkarolt. A hangom elazorult,beszélni képtelen voltam. Próbáltam visszatartani a boldogságom,sikertelenûl. A feje a vállamon pihent és közben a karjai körûlölelték továbbra is a derekam. Sajnos az este viszont eljött akármennyire is szerettem volna megállítani az idõt akkor.
YOU ARE READING
Valóság
RandomMindnyájan álarcot viselünk. Ők is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel v...