Talán?[Befejezett]

15.Majd én megmutatom

Lisa egyből sikoltozni kezdett és Harry nyakába ugrott.Annyira örült hogy egy két könnycsepp is legördült az arcán.-Aludhatok a te szobádban?-kérdezte Hazz szélesre nyílt mosollyal Listől.-Még jó!-azzal a mozdulattal be is rántotta és bevágta az ajtót.

Pár órával később mikor már mindenki megebédelt mondta mama hogy mennyek el a kisboltba (ami pár utcával lejjebb van) és hozzak tojást a sütihez. Már indultam volna a kapuhoz amikor Liam fut utánam.-Várj!Elkísérhetlek?Nem akarom hogy egyedül menj!-Persze,gyere csak.-Féltene Liam?Fura volt nekem ez.

Egész úton csak nevettünk úgy hogy már a hasam fájt.Nem is gondoltam volna hogy ilyen vicces.Kb fél óra múlva vissza is értünk.Louis majd meghalt a féltékenységtől hogy ilyen jól éreztük magunkat.A maminak odaadtam amit rendelt és az udvaron a hátsó kerti hintában foglaltam helyet. Muszáj hogy csináljak pár képet.Fel kell frissítenem az instagramomat.Jó pár kép után csatlakozott Niall.Aztán Zayn és Payno.Hazz valószínű hogy elvann Lisaval valahol.Lőttünk elég sok mókás selfit.

Tommo a konyhában segít.Biztos meg akarja nekem mutatni hogy milyen úriember.
Nagynéném szólt hogy ki kellene mennem apához a temetőbe.A nevetést abbahagytuk.Felpattantam és szóltam Louisnak hogy azonnal jöjjön mert viszünk virágot a sírra.Kézen fogtam és kirángattam.

A fiúk is velünk tartottak.Állandóan a seggünkbe vannak.Zavar.

Ideges kezdtem lenni. A temetés óta nem voltam kint.Szégyelltem magam.Nagyon apás voltam.Hiányzik a jelenléte.Az hogy elmondja minden reggel hogy vigyázzak magamra,az hogy megöleljen,az hogy hozzám szóljon.Emlékszem hogy falunap volt és felült velem a kisvasútra.Alig fért be mellém de ott volt hogy ne féljek.Legfontosabb nekem.

A rózsákat a vázába tettem és legugoltam.A fejemet a keresztnek helyeztem és vad sírásba kezdtem.A többiek csak álltak,nem tudták hogy mit tegyenek. Lou a könyökömmel felhúzott és eszembe jutott amikor először ért hozzám.Átöleltek minden.A könnytől bár alig láttam de észre vettem hogy a menő szívtiprókat is sikerült megríkatnom.

-Köszönöm hogy itt vagytok velem és nem kellett egyedül jönnöm.-Nem kell mit megköszönnöd!Mostmár egymás családjába tartozunk.-válaszolt Niall miközben a kezemet megfogta.-Mi most visszaindulunk,beszéljetek!-jelenti ki Liam.-Jó ötlet.

Louissal az erdőbe tévedtünk.Megmutattam neki hol játszottunk régen és a kis patakot ami egy tisztás közepén csordogál keresztül.-Ne legyél féltékeny soha többet,kérlek!-Nem bírom elviselni ha mással vagy mert úgy érzem nekem kellene ott lenni melletted.-amint ezt elmondta megcsókolt.-Szeretlek Santal!-Szeretlek Tommo!Soha ne felejtsd el,mert ha kell minden egyes percben emlékeztetlek rá!

Sziasztoook!Ennek a résznek a vége elég szomorúra sikerült:(

A véleményeket kérem!szerintetek hogy fog folytatódni?

Sok puszi nektek <3