Egy lány története

1.rész

Mint minden 17éves lány én is iskolába járok. Barátaim nem nagyon vannak,akikkel általános iskolában jobban voltam ők nem ebbe a suliba tanulnak így csak néha-néha váltunk egy telefon hívást vagy a facebookon beszélgettünk,de ez így nem az igazi,hogy nincsenek velem. Mostani iskolámban alig pár emberrel jövök ki,nem értik az én stílusom és ez fordítva is elmondható. Mikor megcsörrent a telefonomon az ébresztő óra megint úgy keltem fel,hogy egy borzalmas nap kezdette,mivel még messze van a hétvége így megint kezdetét vette egy unalmas hétfői nap. Mikor kimásztam az ágyból eszembe jutott,hogy ma megyek próba fotózásra a modell álláshoz. Így próbáltam eldönteni,hogy mit vegyek fel,mivel semmi nem jutott az eszembe be mentem a kishúgomhoz megkérdezni szerinte mit vegyek fel.

-Szia alszol még?- kérdeztem halkan féltem,hogy nem halja meg,de szerencsére már ébren volt,így azonnal felült és motyogót valami jó reggelt félét. - Azon gondolkoztam,hogy mit vegyek fel mivel suli után mennem kell próba fotózásra de utána meg elszeretnék menni lovagolni.

A kishúgom rögtön kipattant az ágyból és szaladni kezdett a szobám felé,majd mikor már a szekrényemben volt elkezdett kiabálni,hogy menjek utána így rögtön neki indultam.

-Mivel szeretnél lovagolni menni a próba fotózás után így arra gondoltam,hogy fekete farmert vegyél fel,hisz az jól mutat és elegáns is mint egy koptatót farmer. Vedd fel hozzá ezt a felsőt. Magadra hagylak,hogy áttudj öltözni majd utána megmondom, milyen nyakláncot vegyél fel.

Ahogy kiment a húgom azon gondolkodtam,hogy tudd mindig ilyen jó tanácsot adni. Gyorsan felvettem egy fehér színű alsónemű szettet majd beleugrottam a fekete farmerbe majd miután megvoltam ezzel felvettem a fehér pólót is. Cipőt nem mondta,hogy melyiket vegyek fel így egy fekete topánkát vettem fel. Mikor bejött a húgom elismerően bólintott és a kezembe nyomta a születésnapomra kapott szivecskés nyakláncot és egy fekete-fehér karkötőt. Majd kiment. Mikor össze szedtem magam és egy kis sminket tettem fel így mentem le. Amikor leértem anyu épp a konyhában volt és apuval beszélgettek.

-Sziasztok.

-Szia kicsim. Hogy aludtál?- kérdezte rögtön anya

-Köszönöm szépen jól,csak egy kicsit izgulok a fotózás miatt.

-Minden rendben lesz,ne izgulj.Utána rögtön haza jössz?

-Nem úgy terveztem,hogy elmegyek egy kicsit lovagolni,hisz Csillagot már rég nem mozgattam meg és félek,hogy az istállót takarító fiúk nem bánnak jól vele.

-Tudod,hogy miénk a legnagyobb és a legjobb lovardánk.

-Igen tudom,de ő az én felelőségem.

-Rendben örülök,hogy így gondolkozol.

-Elmentem az iskolába.

-Rendben szia kicsim.

-Sziasztok.

Mivel a sulinkban minden könyv a szekrényben kell tartani és csak a füzeteket hozhatjuk haza így nem sok mindent kellett vinnem,csak a mappámat amiben a jegyzeteim voltak. Mivel hamar elment a maratoni diktálások és ha gyorsan írok olvasatlan így elhatároztam,hogy ha hazaértem a lovaglásból begépelem és kinyomtatom az eddig vett anyagokat. Ezekkel a gondolatokkal érkeztem meg a modell ügynökséghez. Láttam,hogy sorszámot kell húzni,úgy tettem mint a többiek és leültem várakozni. Hamar elmentek a többiek. Majd rám került a sor. Mikor bementem illedelmesen bemutatkoztam majd oda adtam a mappát amiben minden benne volt amit kértek.

-Szia,megkérnélek,hogy foglalj helyet.-mondta miközben a mappát nézegette.- Látom megcsináltad a portfoliódat nagyon jó lett. Megkérhetlek,hogy állj oda a függönyhöz a többi modell jelöltben nem láttam azt amit kerestem.

-Rendben.

-Az lenne a feladatod,hogy nézz egyenesen a kamerába,mintha nem tudnád,hogy fotózlak.

-Akkor egyszerűen adjam önmagam?

-Igen.

Hamar végeztünk. Mivel nincs messze a szüleim lovardája így lesétáltam oda. Mikor oda értem mindenki nagyon kedvesen bánt velem. Szerintem már mindenki tudta,hogy a szüleimmé a lovarda. Mikor oda értem Csillag bokszához láttam,hogy egy fiú épp eteti,elsőnek azt hittem istálló fiú.

-Azt hittem érthető voltam,a múltkor ne nyúljanak a lovamhoz,csak ha etetik és lemozgatják mikor nem érek rá.

-Bocsánat,nem tudtam,hogy a tied. Nem rég költöztünk ide a szüleimmel. Ádám vagyok.

-Bocsánat,nem tudtam.Flóra vagyok.

-Szép neved van.

-Köszönöm.Nincs kedved lovagolni,úgy látom szereted a lovakat.

-Az jó lesz.

-Melyik suliba fogsz járni?

-Ismered a II.kerületben lévő iskolát?Kölcsey Ferenc azt hiszem így hívják

-Igen,oda járok.

Még sokáig beszélgettünk és nevettünk. Mire észbe kaptam már sötét volt. Így Ádám haza kísért kiderült,hogy 2-3 házzal laknak arrébb. Amiért nagyon örültem,hogy újra láthatom.Örülök neki,hogy egy iskolába fogunk járni...