A változások oka..

A fagyizás

Elindultunk a fagyizóba. Körülbelül két perce sétáltunk amikor Sierra megszólalt:

-Suzy! Mesélj valamit magadról!-kérlelt.

-Hát... eléggé hosszú lenne... Van mit mesélnem csak nem tudom hogy kíváncsiak vagytok-e az életemre...

-Még jó... Hiszen már majdnem egy hete velem élsz és nem tudok rólad semmit...-mondta Jacob.

-Hát akkor jó... Szóval amikor megnéztem az aktámat akkor azt láttam hogy az "anyám" 7 hónapos koromban adott de az intézetbe azzal az okkal, hogy nem bír eltartani... Az apámról csak annyit hogy mikor megtudta hogy lett egy gyereke lelépett... Azóta sem ismerem... De nem is akarom. És ameddig Carlosék meg nem jelentek egy pokol volt az életem. Bántalmaztak, fizikailag és mentálisan is. Aztán kezdtek derülni a dolgok míg meg nem jelent az intézet picsája, már bocsánat a kifejezésért... Onnantól mindennap kaptam a veréseket. És amikor megkérdezték a nevelőnők hogy mi történt velem és csak azt mondtam "Elestem!" de szerintem sosem hitték el.Röviden ennyi- mondtam, és amikor rájuk pillantottam megbánást láttam az arcukon. Sierra szorosan magához vont és simogatta a hátam. Cameron csak annyit mondott hogy részvétem. Jacobot... hát úgy látszik, hogy meghatotta mert egy könycseppet pillanatottam meg a szeme sarkában.

-Na de mindegy is! Nem megyünk tovább?- mert mikor elkeztem mesélni mindenki megállt és az utca közepén álltunk... igaz nem nagyon járnak erre emberek. Főleg ilyen nagy hőségben nem.

-De! Persze!- Mondta nevetne Sierra.

Nagyából 10 perc alatt odaértünk. Az úton többször is ráugrottam Cameron hátára ami, úgy látszik Jacobnak nem tetszett mert olyan pillantásokat kaptam, hogy csak na.Mikor beértünk Jacob még idegesebb lett én ezt szóvá is tettem.

-Jacob! Mi a baj?

-Látod azt a szőke csajt?-válaszolta idegesen.

-Azt aki éppen a pali ölében ül és vihog, mint egy fakutya?

-Jah... Az a volt barátnőm... aki megcsalt..-a feje mint egy paradicsom.. és szerintem nem attól hogy valami cukit mondtam volna neki.

-Sajnálom. Gyere ide te kis butus.- és megöleltem. ÉS jó volt. De nem szabad. Mert a fogadott testvérem.

-Mostmár jobb- mondta halkan de épp hogy elkaptam. 

-Tessék?- játszottam a hülyét 😂😜

-Jah... semmi semmi... -és láttam hogy elpirult mert közben szétváltunk. Megindultunk a pulthoz, de láttuk hogy Cameronék már kikérték nekünk is igy el is hagytuk a fagyizót. Majd megindultunk hazafelé. Út közben jókat nevettünk és bohóckodtunk. Mire hazaértünk már besötétedett. Nem tudom hogy csinálhattuk?! 😂😂

Hazaértünk és rendeltünk pizzát, mikor megjött Jacob felvonult a szobájába az egyik pizzával és engem meg otthagyott. Bekapcsoltam a TV-t ÉS kerestem valami csatornát amin értelmes filmek is mennek. Pár perc múlva jött egy üzim. Jacob irt. 

Jacob😊😃😁😤👉👊👌:

Nem jösz föl? Akarok valamit mondani! Fontos!😓😰

Én:

De... persze amint vége van a filmemnek... Ami még egy óra... Szal még várhat az amit mondani akarsz...

Jacob😊😃😁😤👉👊👌:

Akkor mindegy... Felejtsd el...😔😒

Én:

Jo indulok...

Pár perc múlva ott is voltam az ajtaja előtt...  Hezitáltam hogy kopogjak-e vagy sem... Végül Jacob megszólalt:

-Gyere már be... Nyitva van és nem csinálok semmit...-kinyitottam az ajtót és ott feküdt az ágyán.

- Feküdj le te is mellém... Szóval az van hogy... 

Folyt. Köv.

Sziasztok! Remélem hogy ezzel a hosszabb résszel pótolni tudtam ezt a pár napot... És nyugodtan kommenteljetek, nem harapok.Építő kritikát is elfogadok! Köszönöm hogy végig olvastátok és remélem hogy tetszik a sztori! ÉS bármi ötletetek van írjatok és belefűzöm a történetbe. Remélem hogy tetszik és hogy nem haragudtok a kihagyásért!😍😘💜❤💗💖💞💘