~Holland szemszöge~
Nem értem mit kell annyira felfújni azt hogy elmentem pár órára sétálni Jacobbal!Nem voltunk messze...csak 55 percre a szállodától.Cameron "szállodafogságot" adott.Nash pedig elvette a telefonunkat.
-Pssztt!!Holly....-fordult hátra Daniel
-Igen?-néztem fel könyvből
A fejével Briana felé biccentett.
-Nem hall.Be van dugva a fülhallgatója.
-Okay.Szóval...Tudod...nekem eléggé bejön Briana...Szerinted ha megkérdezem hog lenne-e a barátnőm akkor mit válaszolna?-nézett rám szép szemeivel
-Daniel.Briana teljessen beléd van habarodva...ez tök látszik rajta.Azt is észrevettem hogy neked is bejön ő.Kérdezd meg tőle.Szerintem úgy is összejöttök.
-Köszi.Amugy Jacobbal beszéltem valamikor tegnap és...hát...aztmondta hogy szeretne tőled kérdezni valamit.
-Uuu akkor megyek is.-lelkesedtem be
-Jolvan.
Felpattantam a székről és odamentem az alvó Jacobhoz.Nem ült mellette senki szóval lepattantam mellé.
-Jacoob...Jó reggelt!!-próbáltam felkelteni.
-Hmmmm.-morgott egyet és átkarolta a derekam.De végül kinyitotta a szemét.
-Holly...Hogy kerülsz ide?Nem Briana mellett ülsz?
-De igen csak Daniel mondta hogy beszélni akarsz velem.
Elmosolyodott.Lehajtotta a fejét de tekintetét rajtam tartotta.
-Ráért volna.Úgyse mehetünk ki a szállodából majd szóval.
-Nembaj.Most is ráérünk...még van fél óránk landolásig.De persze ha nem akarsz most beszélni megértem.Akkor visszamegyek a helyemre.-mondtam totál zavartan
-Ne.Mármint..ne menj el.Csak kérek egy percet még összeszedem a gondolataimat.
-Oké.-visszaültem mellé
Jacob elgondolkodott egy pillanatra.
-Szeretném elmondani neked,hogy szeretlek.Csak miattad érdemes élnem.Két napja próbálom ezt elmondani neked de valahogy soha nem jött össze.Alig hiszem el hogy egy ilyen csodálatos lány az életem része lett.Ráadásul egy nagyon fontos része.Nélküled már el se tudom képzelni az életem.De nem akarok nagyon nyálas vagy éppen csöpögös beszédet.Szeretlek és ez a lényeg!!-mondta és a szemembe nézett.Nem tudtam megszólalni.A szívem úgy vert mintha a maratont futottam volna le.Szinte el sem hiszem hogy ezeket mondta nekem.Jacob még fürkészett az arcom aztán lehajttotta a fejét.
-Tudtam...Tudtam hogy te nem így érzel.Mekkora marha vagyok!-mondta majd elkezdte rázni a fejét.Végre magamhoz tértem.Jacob a tenyerébe temette az arcát.Közelebb hajoltam hozzá mire ő felemelte a fejét.Nyomtam egy puszit az arcára majd a fülébe súgtam:
-Szeretlek!
A szemei csillogni kezdtek.Olyan hihetetlenül aranyos volt.
-Leszel a barátnőm?-kérdezett rá a lényegre
-Persze.-vágtam rá és megöleltem.A tesóm turnéja miatt jöttem ide és már egy csomó barátot szereztem és lett egy pasim.Komolyan lehet hogy csak álmodok.
