Kettősség

Miközben elkeseredve ültem a szobámban, még mindig Fekete Macska ruhájában, egy pillangó beleszállt a gyűrőmbe.

- Ó a viszonzatlan szerelmek! Mennyi összetört szív, mennyi szomorú lélek, vágyakozó pillantások a kicsi akumámnak tökéletes lesz – hallottam ellenségünk hangját. - Fehér macska, én Halálfej vagyok már ismerjük egymást, nem akarnád megbosszulni Katica undokságát? Cserébe hozd el nekem a talizmánt!

A fagyos hang a fejemben csábítóan csengett. Végre visszaadhattam minden szenvedést Katicának, halálfej nagyobb erőt ajánlott fel nekem, hülye lettem volna nem elfogadni.

- Örömmel – válaszoltam. A feketeség beborította a testem, éreztem az új hatalmamat. Beleborzongtam az erőbe amely átjárta a testem minden porcikáját. - A macska most fehérbe bújt, és katicára megy vadászni. De hol lehet a bogárkám?

Kimásztam a hatalmas ablakomon és Párizst kezdtem el kémlelni házunk tetejéről. Az Eiffel toronynál még mindig több tucatnyi ember állt, mindenki Katicára volt kíváncsi és a délelőtti akciónkra. Amikor bevallottam neki, hogy szeretem. Ő meg kiröhögött. Ökölbe szorított kézzel ugrottam át az egyik házról a másikra, de tekintetem nem vettem le róla meg a csinos kis pöttyös ruhájáról, amiben mosolyogva pózolt. Tetteti mindenki az ártatlanságát, mutassa mindenki milyen kedves közben vígan töri össze a szíveket. Ez gonoszabb volt minden tettnél amit Halálfej elkövetett. Elcsábított mindenkit aki a közelébe került, majd eldobta őket mind egy rongyot. Embereket mentett meg nem érdekelték mások.

Az leugrottam a torony előtti térre, az emberek szétszéledtek amint megláttak hófehér ruhámban. Katica riadtan mérlegelt, miközben közeledtem felé, ő meg hátrált.

- Mi ez a stílusújítás? – kérdezte és kínosan nevetett. – Minden oké? – A jojójáért nyúlt, de én gyorsabb voltam és erősen megszorítottam a csuklóját.

Eltűrtem az egyik fekete tincsét és lassan a fülébe súgtam: - Csinálj úgy mintha minden rendben lenne, gyere velem, csak semmi hirtelen mozdulat.

Nyelt egyet és bólintott. Most az én kezemben volt az irányítás, nagyon élveztem a helyzetet. Elköszöntünk a riporterektől és magammal húztam Katicát. A botommal felugrottunk az egyik ház tetejére. Kirántotta remegő kezeit a markomból és hátrált pár lépést. Viszont nem itt akartam beszélgetni, erre az alkalomra volt egy sokkal alkalmasabb helyem, elvigyorodtam és magamhoz húztam. Ellágyította az izmaimat teste melege, de nem hagyhattam, hogy újra a csapdájába essek.

- Macska! Olyan fura vagy! Mi történt veled, miért lett fehér a ruhád, miért lila a szemed, mi ez az egész? – faggatózott Katica fickándozva karjaim között.

Válasz nélkül, továbbindultam. Átugrottam egy másik ház tetejére, majd a következőre. Katica elszántan küzdött, nem tudott kiszabadulni karmai szorításából, viszont éreztem, hogy kezd fáradni. Legnagyobb szerencsémre nem kezdett el se sikítozni, se tovább kérdezősködni, így megúsztam egy kisebb nézeteltérést a zsarukkal.

- Megérkeztünk – jelentettem ki és megálltam egy zöld cseréppel bevont magas háznak a tetején. Egyik küldetésünk után találtam meg ezt a helyet, olyan kilátás nyílt innen Párizsra mint az Eiffel torony tetejéről. Katica értetlenül nézett rám amikor látta, hogy nem megyünk tovább, kicsusszant kezeim közül és támadó állásba felé fordult.

- Halálfej volt, igaz? – kérdezte. Engem fürkészett, leste minden mozdulatomat. Próbált keménynek tűnni, de én láttam rajta, hogy mennyire fél, nem tudta eltitkolni előttem, hiába hordott maszkot.