A nevem Claire Ross. Nem vagyok éppen menő a suliban...De sok embert ismerek, és vannak nagyon jó barátaim , akikre számíthatok ha nehéz időkön megyek keresztül ! A suli számomra unalmas, és nem mondanám hogy túl kultúrált vagyok.Csak teszem a dolgom , és hagyom hogy a napom csak elsuhanjon magától. Bár mégis ez az a hely ahol elütöm az időt, és ez az egyetlen hely ahova kiruccanhatok otthonról. De ott vannak a hétvégék! A napok amikor van hogy 3 - ig alszom! Számomra ez az egyetlen jó dolog a hétvégében... Ha nem, akkor a hétvége nekem elég nyomi, és unalmas... De ott vannak a barátaim , ha olyan van, csak dobok nekik egy SMS-t , és csak kijárkálunk otthonról , néha szombaton egymásnál alszunk. De ahogy láthatod az életem így is unalmas...
Ez így volt... Amíg... Nem találkoztam valakivel a suliban....
Blake Willford , az új menő ,,Rossz fú" ! Ahogy idekerült mindenki rögtön beleszeretett! Az összes lány csak nyomul rá. Engem kivéve... Nem nagyon beszélgetek fiúkkal , mivel nagyon könnyen zavarba jövök... Bár nagyon vékony vagyok , és nem szégyenlem: sokan szépnek tartanak! Pár éve sokan bunkók voltak velem, és ezért nem bízok meg könnyen emberekben. Na visszatérve, a mosolya! Egyszerűen elveszi az ember légzését... A gyönyörű tengerkék szeme elvarázsol... A szavakat is nagyon jól megválogatja. Eszméletlenül könnyen szerzett barátokat és *Bumm* , máris a legmenőbb fiú lett a Daleview Gimiben! Ez mellett ugyanazzal a busszal megyünk, és csak pár utcával lakik meszebb...Így történt hogy elkezdtünk beszélgetni...
Éppen Kendrával sétáltam, amikor hallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. Molly futott felénk: ,,Szia Claireeee! " - kiabált , még úgy is hogy elég közel volt , ezért nem kellett volna kiabálnia. Odajött hogy megöleljen: ,,Őőőő szia, hogy vagy?" kérdeztem összezavarodva. ,,Lányok, láttátok az új gyereket?!" kérdezte izgatottan. ,,Hát, én láttam de nem beszéltem vele, és nem is fogok!" Jelentettem ki büszkén. ,,Mi? Jézus , miért?! " kérdezte sokkolva. ,,Mert nem beszélek fiúkkal,és nem is tervezek...Plusz , olyan nőcsávász feje van!" mondtam neki. ,,Hát akkor szopacs neked, mert én most megyek és beszélgetni fogok vele! Majd később tali"- rohant tovább , na és most mégegyszer, mért is hozta fel ezt a témát?! Nem tudom , de nem is nagyon érdekel. Nem mintha valaha is beszélnék vele... Ahogy ezen gondolkodtam , azt se vettem észre hogy itt van a busz... ,,Claire , megjött a busz..." rázta meg a vállam Kendra. ,,Oh " - ennyit tudtam kinyögni, mert még mindig a gondolataimban voltam elmerülve. A buszhoz sétáltunk , várva, hogy kinyíljon az ajtó. Hátra léptem, de észre vettem hogy belebotlottam valakibe... ,,Jaj! Én nagyon sajnálom, nem figyeltem!" dadogtam azon aggódva hogy mit szól. ,,Hát.. Semmi baj." - mondta nyugisan. Felnéztem ,hogy ki lehet az.... Blake. Észrevettem hogy a gyönyörű kék szemeit bámulom, de várj! Mit is csinálok?! Lenéztem a cipőmre elpirulva... Akkor vettem észre hogy hozzám beszél , amikor már másodszor lökte meg a vállam... ,,Hahó! " mondta, miközbe nagy szemekkel nézett... ,,Jaj , bocsáss meg! Mit mondtál?" -kértem bocsánatot. ,,Csak kérdeztem ,hogy mi a neved..." -óh szóval ezt mondta... ,,Um.Claire vagyok , te?" - feleltem. Bár nagyon jól tudtam ki ő... Elvégre, ki nem?! Felnevetett és mondta: ,,Blake vagyok" -mosolyodott el. Aztán kinyílottak az ajtók, és fölpattantam , anélkül hogy mondtam volna valamit Blake-nek. Ahogy leültem, Kendra csak bámult rám, mintha megőrültem volna... ,,Azthittem , azt mondtad te sose fogsz vele beszélni! " nézett kérdőn. Tudtam hogy ez lesz... Mindig kérdőre von... ,,Véletlenül megbotlottam benne , Istenem! " -mondtam. Kendra nem mondott mást, csak hátradőlt. Ha! Általába mindig visszaszól, de ezúttal nem az én hibám volt! Az út hazafelé szép csendes volt... Hazaérve ,fölmentem a szobámba és bekapcsoltam a zenét. A szüleim mindig későn érnek haza, ezért általában suli után egyedül vagyok otthon. Jött egy értesítésem Instagrammon, így hát megnéztem. Valaki írt az egyik képemhez... Na valyon ki?? Hát igen, eltaláltam.... Blake volt az. De miért írogatna ő a képeim alá?! Egyáltalán hogy találta meg az Instámat?
,, Hali Blake vagyok. Dobhatnál egy Sms-t.:) "
Oda írta a számát is.... MIÉRT?! Mi az Isten folyik itt?..... Vissza írok... Mi bajom lehetne?
,, Őőőh , rendben."
Elmentettem a számát , és ráírtam.
-------------------------------------------------------
Claire: Sziaa, itt Claire. Mondtad hogy írjak..."
-------------------------------------------------------
Blake: Ja. Mizu ??
--------------------------------------------------------
Claire: Semmi , zenét hallgatok és írom épp a házim. Te?
-------------------------------------------------------
Blake: Most komoly? Házid?! Haha... Vicces vagy! Én csak lazulok meg zenét hallgatok.
------------------------------------------------------
Claire: Igen. Tudod vannak emberek akik foglalkoznak a jövőjükkel!
-----------------------------------------------------
Blake: Jólvan, nyugi. Ne ízélj már ezen ;)
-----------------------------------------------------
Claire: Na mindegy , jó lazulást ha meg akarnál bukni, akkor meg sok sikert!
----------------------------------------------------
Blake: Béke van , Claire! :)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Befejeztem az Sms-ezést, és lementem vacsit csinálni. Igen... Ha kíváncsi vagy, a szüleim még mindig nincsenek itthon , és én csinálom a kaját. Spagettit csináltam, mert hogy az könnyű , és úgy érzem most azt van kedvem enni... Elővettem az Ipod-om és töltőre raktam. Bekapcsoltam a zenét hogy ne érezzem magam egyedül. A kedvenc számom ment, a: ,,Beneath your beautiful" a Labyrinth-től. Elkezdtem táncolni mikőzben épp a sajtot reszeltem , megterítettem és leültem enni. Aztán fölmentem a szobámba, és 10:30- kor végre elaludtam...
