Nagy léptekkel haladtam végig az utcán, az aszfaltra száradt vérfoltokat kerülgetve. Vártam, hogy lemossa az eső őket, az emlékekkel együtt. Az emberölés emlékével. A halott ember valamikor létezésével. Meg kellet ölnöm. Mert tudta azt amit nem kellet volna. Tudta a titkot. Azt a titkot amit tudni is veszélyes. És ő tudta. De csak tudta. Tovább haladtam, az út mentén egy éjszakai kivilágítással felszerelt kis kocsma állt. Úgy gondoltam bemegyek levetni a ruháimat amit szintén vér lepett el. A hely szokatlanul tele volt. Célba vettem a mosdót. Amint beléptem az ajtón, egy magas szőke hajú nő fogadott. Merev tekintettel bámult rám, majd felém nyújtott egy fekete dobozt. Majd mielőtt kérdeztem volna elment. Bementem egy fülkébe. Leültem,majd kinyitottam a dobozt. Egy papír és egy nyílvessző állt benne. Ránéztem a papírra, egy levél:
" Kedves Ezüstnyíl!
Ez nem egy olyan játék ahol nagyok a feltételeim. Az a lényege, magán kívül még húsz ember kapott egy ehhez hasonló levelet. Egyszerű a feladata, iktassa ki őket és szerezze meg a fegyverüket.Csak olyan a fegyverrel ölhet amit kapott.Az ön esetében ez az íj. A szabályok megszegése büntetendő. A dobozok találom szerint lettek szétosztva, viszont az emberek nem csak véletlenek. És miért lenne érdemes játszania? Mert a győztesé az örök élet! És még valami, a játékban a játékos nevét kell használnia Ezüstnyíl!
Jó szórakozást"
Eltettem a levelet. A játék egyszerű, akkor miért ne játszanék? Nem agyaltam rajta sokat. Nem jártak kérdések a fejemben. Csak el akartam kezdeni. Áthúztam a ruhákat.A dobozt gondosan elrejtettem. Kiengedtem a hajam. Majd kimentem a fülkéből. A tükör előtt, megigazítottam a sminkem. Elhagytam a mosdót. Ha már itt vagyok leültem a bárhoz, és rendeltem egy koktélt. Azon gondolkodtam honnan szerezzek íjat, amikor eszembe jutott a barátom aki íjászkodik, Simon.
Elővettem a telefonom és felhívtam:
-Szia-köszönt bele-Mond?
-Kaphatok egy íjat meg veszőket?
-Minek az neked?-kérdezte
-Nincs időm magyarázni, csak kell. Meg hamis papírok is,csak képet még ne tegyél rá.
-Jó megoldom!-mondta majd letettem
Odaadták az italom. Megkevertem majd beleittam. A csapos letett még egy italt elém:
-Én nem rendeltem!-mondtam
-Az az ember küldi!-mutatott egy fekete hajú férfira, aki elég jól nézett ki. Felkelt majd odaült mellém:
-Jó estét- köszönt
-Magának is-mondtam
-Remélem tetszik az ajándék amit küldtem-mosolygott hamisan. Látszott, hogy szerepet játszott,de érdekelt miért.
-Igen, nagyon köszönöm- mosolyogtam majd beleittam
-Egy ilyen szép nő nem üldögélhet egyedül-mondta
-Milyen kedves,hogy ezt mondja!-mondtam
-Nem lenne kedve sétálni?-kérdezte
-Miért is ne-feleltem majd felálltam. Kisétáltunk az ajtón. Csak az országút volt ott. Nekünk az is megfelelt. Kettesben, csendben mentem utána. Amikor elég mesze kerültünk a civilizációhoz megszólalt:
-Na jó! Nem játszom többet a hülyét! Te is benne vagy a játékban, nem?-kérdezte
nem válaszoltam
-Szóval igen!-mondta én meg elővettem a dobozom,majd kivettem belőle a veszőt. Ő nem mozdult meg. Csak nézte. Lendületből nekirohantam. Megfog a kezem mielőtt szúrtam volna:
-A nevem Vérpenge! És nem szándékozlak bántani. Lépjünk szövetségre-mondta-és a végén harcoljunk mi ketten.-fejezte be. Visszahúztam a kezem
-És nekem miért is lenne ez jó?-kérdeztem
-Mert addig kiismerheted a gyengepontjaimat- ott a pont
-A nevem Ezüstnyíl!-mondtam-Akkor áll a szerződés!-néztem rá- Tudod a legjobb módja a szerepjáték!
-Tudom!-felelte-Akkor játsszuk a szerelmespárt
-Játsszuk-mondtam-Játék egy játékban, ez tetszik.-nevettem fel