Kötődni valakihez /Szünet/

1.

Minden kezdet nehéz, de miért is ne próbálhatnám meg. Nem vagyok már az a kislány akit mindentől óvni kell. Felnőtt nő lettem, és ezért is döntöttem így,hogy szerencsét próbálok ebben a nagy városban. New Orleans, állítólag ez egy veszélyes hely, de én nem épp arról vagyok híres,hogy megfutamodnék bármi veszély elől is. Szeretem a kihívásokat, és bármi veszély is fenyegetne itt, biztos vagyok benne,hogy meg tudnám oldani. Ezekkel a gondolatokkal ébredtem reggel, egy igazán kis szép házat sikerült vennem. Ez egy társasház, aminek a közepén egy kis tér helyezkedik el. A kilátás is fantasztikus, egyenesen a városra tekinthetek az ablakból. Egy ismerősömtől vettem ezt a házat, aki azt mondta,hogy itt biztonságban leszek. Sok barátjának ad itt szállást. Mikor végre kikeltem az ágyból, össze dobtam magamnak egy szendvicset a konyhába. Már majdnem befejeztem az evést mikor kopogtak. Elmentem ajtót nyitni de mikor kinyitottam azt, senki nem állt ott.
- Remek. Még szórakoznak is. - mondtam mérgesen, de mikor lepillantottam a lábamhoz megláttam ott egy levelet. Lehajoltam érte, majd a maradék szendvicset bekapva vissza mentem a nappaliba,hogy eltudjam olvasni a levelet.

Drága Amelia!

Ma este egy fesztivált tartanak a városban.
Szeretném ha csatlakoznál hozzám, és a barátaimhoz.
Megtisztelnél minket jelenléteddel. Hisz ennyi férfi mellett elkél egy nő is.
A fesztiválon találkozunk.

Marcel

- Ó drága Marcel,hogy te mindig megtalálod nekem a programot. - hajtottam össze a levelet, majd felöltözve elindultam,hogy körbenézzek a városba. A városban mindenhol vidám emberek, sétálgató szerelmes párok. Éppen befordultam volna egy utcába mikor neki mentem valakinek.
- Elnézést uram. - kértem rögtön elnézést mikor felnéztem az illetőre.
- Semmi gond hölgyem. Nekem kellett volna jobban figyelnem. Hisz majdnem elsodortam. - mondta a férfi.
- Ugyan, nem kell úriembernek lennie. Majd máskor jobban figyelek. - mosolyogtam rá, majd tovább indultam.

Úgy gondoltam,hogy mára eleget láttam már a városból, így hazafelé vettem az irányt. Mikor sétáltam fel a lépcsőn valaki utánam kiabált.
- Amelia!
Hátrafordultam, és egy ismeretlen fiúval találtam szembe magam.
- Igen? - húztam fel a szemöldököm.
- Marcel üzeni,hogy fél óra múlva legyél a kapunál. Indulna a fesztiválra.
- De hiszen most értem haza. - tártam szét a karjaimat.
- Én csak az üzenetet kézbesítettem. De adok egy tanácsot kislány, Marcellel nem jó újat húzni. - kacsintott majd elment.
- Ó ha te azt tudnád,hogy Marcel engem sose bántana. - ráztam meg a fejem mosolyogva majd felmentem a lakásomba. Átöltöztem, megettem egy almát és már épp annyi volt az idő,hogy indulnom is kellett. Szokásomhoz híven persze,hogy elkéstem.
- Lám lám. Már majdnem időbe.- tárta szét a karjait Marcel.
- Bocsi Marcel. Siettem, ahogy tudtam. De emberből vagyok, megéheztem. - öleltem át régi barátomat.
- Mi is éhesek vagyunk már nem, fiúk? - kacsintott barátaira.
- De még mennyire. - kezdtek el ujjongani.
- Amelia, hagy mutassam be neked régi jó barátomat. - mutatott egy idősebbnek tűnő férfira.
- Klaus Mikaelson. - mutatkozott be. - Ő pedig itt a testvérem, Elijah. - mutatott egy másik férfira akit még csak most vettem észre.

- Amelia Saltzman. - nyújtottam a kezem.
- Elijah Mikaelson. - csókolta meg a kézfejem udvariasan.
- Na most már mindenki ismer mindenkit, indulhatunk. - csapta össze a két tenyerét Marcel.
- Te aztán semmit nem változtál. - ráztam meg a fejem mosolyogva, majd elindultam utána.
- Hát drágám, sokáig nem is fogok változni. - nevetett, majd átkarolta a vállamat. - Magadra hagyhatlak egy kicsit? - kérdezte.
- Persze, menj csak. - mosolyogtam rá. Míg Marcel elment, addig én néztem az utcán felvonuló jelmezbe öltözött embereket. Egy kis idő elteltével társaságom akadt.
- Igazán lenyűgözőek ezek a jelmezek. - mondta.
- Igen, nekem is tetszenek. - mosolyogtam rá.
- Régóta ismered Marcelt?
- Igen, régen segített a szüleimnek sok mindenben. Így ismertem meg őt. - néztem továbbra is a felvonulást.
- Esetleg meghívhatlak egy esti teára? - mutatott a mellettünk levő kávézó felé.
- Persze, úgyse tudok mást csinálni. - léptünk be a kávézóba.
Elijah udvariasan kihúzta nekem a széket, majd a kabátomat is levette és a székre terítette. Kihozták a teánkat, majd épp a cukorért nyúltam volna, mikor felhúzódott a kezemen a pulcsi. Próbáltam gyorsan eltakarni a kezemen levő tetoválást, de nem voltam elég gyors.
- Az ott egy vadász pentagram a kezeden? - húzta fel a szemöldökét Elijah, mire én ijedten néztem rá.

Sziasztok☺

Itt is lenne az új történetem első része. Ez mint láthatjátok teljesen más mint a másik sztorim itt wattpadon☺. Ez egy The Originals alapú sztori lesz☺. Remélem a TO rajongóknak elnyeri a tetszését esetleg még másoknak is☺.
Puszi nektek😘