Amióta az eszemet tudom, imádtam a pénzt, és ahol lehetett ott spóroltam. Addig gyűjtögettem, míg egész kis vagyonra tettem szert, s megfogadtam, hogy a büdös életben nem költöm el.
Aztán betöltöttem a harmincat, és vettem magamnak egy motoros műhelyt ajándék gyanánt. Jól ment a bolt, minden pénzt, amit ráköltöttem, visszakaptam, sőt többet.
Már jó ideje benne voltam a szakmában, amikor egyik nap bejött hozzám egy fiatal srác, mondván, hogy neki egy "fullextrás" motor kell.
Végignéztem a kölyök márkás ruháin, telepiercingezett fején, s egyből tudtam, jó üzletet fogok kötni. Már csak egy probléma volt.
- Ha kapok egy szülői beleegyezést arról, hogy vezethetsz, akkor te is megkapod, amit akarsz.
- Minek? Van jogsim! - mondta a fiú, miközben a szeme szikrákat szórt.
- Mert ha baleseted lesz, és kiderül, hogy a szüleid nem engedélyezik, akkor én kerülök a hűvösre, amiért eladtam neked egy motort.
- Nincsenek szüleim! - ordította a piercinges. - Van egy nevelőapám, de már nagyfiú vagyok! Nem lehetne valahogy...
- Nem! - közöltem ellenmondást nem tűrően.
A kölyök morgott egyet, majd félszegen megkérdezte:
- Legalább a motorokat megnézhetem?
Pár másodpercnyi tűnődés után, megenyhülve, így szóltam:
- Nem bánom, gyere! - intettem neki, hogy kövessen a műhelybe, ahol a félkész állapotban levő motorok sorakoztak.
Persze nem azokat akartam megmutatni neki, hanem a műhelyből nyíló raktárban lévőket, de ez Őt nem nagyon érdekelte.
Lecövekelt egy fekete roncs előtt, s megbűvölve bámulta. Már épp szólni akartam, hogy folyik a nyála, amikor meghallottam a kis csengőt, s kisiettem az eladótérbe.
Rögtön felismertem a híres írót, Jiraiyat.
- Üdvözlöm, mit tehetek... - kezdtem, ám ekkor észrevettem, ahogy a piercinges a pult alatt elbújva akar kislisszolni a boltból, ezért utánakaptam, és a méregdrága pulcsijánál fogva felemeltem a földről.
- Hova settenkedsz, kölyök? - kérdeztem, de választ már nem kaptam ugyanis a vevőm felkiáltott:
- Yahiko! Te mit csinálsz itt? Tudtam, hogy megszeged a szavad! Megmondtam neked, hogy addig nem vehetsz motort, amíg nem adok rá engedélyt.
- Hagyjuk a fegyelmezést, Jiraiya! - mondta a srác, még mindig a levegőben lógva. - Itt sem adják ki nekem... Amúgy te mit keresel itt?
A fehérhajú férfi köhintett egyet, majd keresztbe fonta karjait mellkasa előtt.
- Venni akartam egy motort a fiamnak, de nem tudom, megérdemli- e?
- Még szép, hogy megérdemli! - vágta rá Yahiko, s a következő pillanatban már a műhelyben toporzékolt.
- Jöttök már? - érdeklődött azt a fekete roncsot simogatva, miközben én azon gondolkoztam, hogy az életbe szabadult ki. Mert én nem engedtem el, az holtbiztos.
- Látom már választottál - nevetett fel Jiraiya, aztán felém fordult. - Mennyi, és mikorra lesz kész?
Megmondtam az árat, de ezzel a „Mikorra lesz kész?" Résszel bajban voltam. Végül kiderült, hogy emiatt kell a legkevésbé aggódnom, mivel a kölyök, mint egy piercinges angyal a segítségemre sietett.
- Na, az ki van zárva! Én fogom megszerelni a motorom.
Jiraiya ellenkezni akart, s ekkor nekem jutott a jó fej szerep.
DU LIEST GERADE
Samehada
Jugendliteratur„Akinek van esze, tudnia kell, hogy a világ a pénz körül forog!" Hiszi ezt Kakuzu egészen addig, amíg meg nem ismerkedik Yahikoval, aki néhány barátja segítségével megtanítja neki, hogy a barátság a legfontosabb. Na, és persze azt, hogy a látszat né...
