-1-

305 6 0
                                    

A hétfő reggeli újságot olvasgattam a nappali bőr kanapéján, mikor megláttam egy álláshírdetést: Úszómestert keresünk!
Na ez a nekem való munka.
Rögtön a telefonomhoz kaptam és amilyen sebességgel csak tudtam beírtam hírdető telefonszámát. Kifújtam a levegőt és elindítottam a hívást.
Egy férfi vette fel a telefont. A hangja mély, és meleg volt.
-Halló, Adam Jones. Miben segíthetek?
-Jónapot kívánok! Mell Gates vagyok -szóltam bele kissé izgatottan- az úszómesteri állásra szeretnék jelentkezni.
-Rendben van hölgyem. A holnapi nap folyamán várom a jelentkezőket az Amsler füdőben 10 és 13 óra között. Kérem hozzon magával egy rövid, fényképes önéletrajzot.
-Rendben, ott leszek. Köszönöm szépen.
-Kérem, visszhall!
-Viszont hallásra!
Úhhha nem izgultam még ennyire egy telefonbeszélgetés közben mint az előbb.
Megittam a reggeli kávém maradék részét és nekikezdtem megírni az önéletrajzomat.
Nehezebben ment mint ahogy gondoltam, a gondolataim már az állás korül forogtak, nem a múlton hanem a jövőn törtem a szőke buksimat. :)
Pár óra múlva sikerült megírni egy VISZONYLAG tűrhető életrajzot.
------------------------------------------------------
Az meghallgatás napja

A fürdő bejárata előtt várakoztam a legjobb barátnőmmel. Sok jelentkező volt, sokan cigiztek vihorásztak
na és persze a ribik flörtöltek a helyesebbnél helyesebb srácokkal...
Nehezen telt az idő... de végre eljött a 10 óra. Elköszöntem Lyntol és a beléptem a fürdőbe. Mentem a többiek után egyedül a sor végén amikor utánunk futott egy magas, nap barnított mr. tökéletes srác.
-Hé cica ugye ez a csapat megy a meghallgatásra?
Remek... még egy helyes pasi... tuti hogy őt feszik fel...
-Igen oda tartunk.

A főnök sorba hívta be a szebbnél szebb lányokat és fiúkat. Kb 15-20 an voltunk és mindenkivel 5-10 percet beszélgetett a vezető. Úgyhogy rengeteg időt kellett várnom a sor végén, de szerencsére volt egy korlát amire rá tudott ülni az utolsó pár ember.
A telefonom nyomogattam amikor közelebb csusszant az utánam következő mr.szépfiú.
-Kislány hány óra van?
ÉN KISLÁNY?!
flegmán válaszoltam neki
-Kérdezd meg egy "nagylánytól"- a kezemmel idéző jeleket mutogatva.
-Jó bocsi..de azért...
-10:54
-Köszönöm szépségem
Továbbra is szorosan mellettem ült...kezdett baromira idegesiteni ezért arrébb csusszantam egy kicsit de ő is ezt tette és persze felém véletlenül sem a
másik irányba. Na jo ez nem mehet tovább, leszálltam a korlátról.
Pár perc múlva már én következtem a sorban. Elkezdett izzadni a kezem. Izgultam hiszen ez lenne az első munkahelyem.
És akkor kinyílt az ajtó amit egy magas, fekete, göndör hajú barna szemű férfi nyitott ki. Belépem és kezet fogtam a lehendő főnökömmel. Próbáltam határozottnak tünni és leplezni az izgatottsagomat, persze több-kevesebb sikerrel :D
A férfi egyből a légyegre tért. Végigkérdezte hogy volt e már munkahelyem stb...
Elmondta a munkahelyi szabályokat, teendőket, na és persze a munkarendet. Minden úgy történt ahogy vártam. Végül abba maradtunk a főnökkel hogy majd telefonon értesít. Kezetfogtunk majd kikísért az ajtón.

Az új MunkahelyemWhere stories live. Discover now