Summer memories

6. fejezet

~California Paradise~

A hold fehér fénye csillogott az éjsötét vízen, s Allyson nem hallott mást, csak a tenger hullámainak megnyugtató zúgását, bőrét a kellemesre hűlt levegő simogatta. Tökéletes környezet volt naplója írására, amit ígéretéhez híven folyamatosan megtöltött legújabb élményeikkel. Szorgalmasan rajzolta a betűket a papírra, míg egy sötét árnyék meg nem akadályozta a látásban, amit az erkélyajtón kiáramló fény tehetett lehetővé ezen a kései órán.
- Egész éjszaka itt kinn fogsz kuporogni és írni? – hallotta a hangot, amely teljesen kizökkentette alkotói állapotából.
- Csak amíg le nem ragad a szemem, aztán aludni készültem – felelte nyugodtan, majd a fapadon arrébb csusszant, hogy könyvecskéje újra a fény útjába álljon.
- Ez elég unalmasan hangzik – húzta száját Anthony. Mellé ereszkedett, s amennyire csak tudott, közel húzódott a lányhoz. – Én egészen máshogy képzeltem el az együtt töltött időnket...
Tony már érezte magában a feszültséget, amit már lassan két hete nem tudott magából kiadni. A nyaralás előtt pihentette testét, hogy mostanra ne legyen semmi gond; nem járt bulizni, ami az ágyába került lányok számát is lenullázta. Legnagyobb bánatára még a Lucy-vel töltött búcsúéjszakájukról is lemondott, pedig kedvelte a lányt. Az ágyban mindent megadott neki, azonban nem várt el tőle ennél többet – havonta egyszer-kétszer megengedték maguknak a találkozást pár órára.
- Van itt elég jó csaj, nem? Menj, biztos találsz magadnak párat – érkezett a felelet, s Ally tudomásul véve, hogy mostanában már nem fogja befejezni California Paradise részletes leírását, egy hatalmas sóhajtás kíséretében becsukta naplóját.
- Nem hiszem, hogy díjaznád, ha hamarosan beállítanék egy idegen nővel, és az ideiglenes ágyad mellett akcióznánk – vonta fel szemöldökét a fiú, de a gondolatra elvigyorodott. – Persze, hogy ne unatkozz, bevennénk a buliba.
- Bármilyen csábító, kihagynám. – Ally felállt, és itt akarta hagyni a látszólag túl kanos haverját. Nagyon bírta, mindig is jókat nevetett poénjain, azonban ha rá került a sor, hogy kettesben legyen vele egy ilyen pillanatában, nem igazán értékelte társaságát.
- Ugyan már, rajtunk kívül mindenki jól szórakozik! - lépett be az éjszakából mögötte a fiú, majd miután becsukta az erkélyajtót, közelebb lépett az ágyán matató lányhoz, s negédes hangon folytatta. - Nekünk sem kéne kimaradnunk a jóból. Itt vagyunk ketten, csak te meg én, miért ne kapnánk az alkalmon?
- Nem ezért jöttem – szűrte egyre türelmetlenebbül fogai közt Ally, miközben próbált nem tudomást venni a másik testének közelségéről.
- Persze, a fogadás – sóhajtott Tony. - Nem szörnyű érzés mindenkinek hazudni? Mi lenne, ha igazzá tennénk a történetet, amit beadtál nekik?
Anthony hangja lassan suttogássá csöndesült, ahogy ujjaival óvatosan eltűrte a már kiegyenesedett lány hullámos barna haját nyakától, s ráhajolva próbálta elcsábítani. Ally összeszorított fogakkal tűrte a másik forró leheletét nyaka érzékeny bőrén, s pár pillanatra lefagyott. Nem gondolta, hogy majd ennyire rá fog hajtani a fiú. Nem is attól ijedt meg a legjobban, hogy teste felelt rá – ki ne érezne késztetést a dologra egy ilyen vonzó pasi mellett? -, sokkal inkább szavai igazságtartalmától. Samanthán kívül mindenkinek hazudott arról, miért akar szobát cserélni. Legjobb barátnőjét muszáj volt beavatnia, hiszen akárhányszor próbált előle elhallgatni valamit, mindig kibukott belőle. Ezért nem mondta el Melissának sem; ha Becca megtudná, rövidesen Dan is, s el is érkezett a lánc a végére, Shane-hez, akinek semmit nem szabadott még csak sejtenie sem. Samre bízta, hogy elmondja-e neki valaha is a kis fogadást, de tudta, most még nem lennének készek rá, ha sikerült is tervük. Csak most, hogy jobban végiggondolta a következményeket, esett le neki, mit gondolhatnak a többiek. Ismeri Tony módszereit maga is, mégis úgy tűnik a kívülállók számára, hogy bedőlt neki. Egy újabb könnyűvérű nőcske, aki bekerült a fiú gyűjteményébe. Merengéséből a derekán érzett kéz érintése szakította ki, s azonnal oldalra lépett.
- Mit nem értesz a nemből? - kérdezte már szembefordulva a fiúval hatalmas elszántsággal szemeiben. Ha már mások csalódtak benne, legalább saját becsülete meg fog maradni.
- Előbb-utóbb mindegyik igent mond – vont vállat vigyorogva Tony, bár legbelül a lány kék szemei elbizonytalanították.
- El kell szomorítsalak, akadt valaki, aki soha nem lesz a kis gyűjteményed része.
Azzal fogta ruháit és elvonult a fürdőbe. Tony megsemmisülten állt a lány után nézve. Még sohasem utasították vissza, a lányok mindig megtisztelőnek érezték, ha őket választotta ki egy-egy bulin, hogy az éjszakát velük töltse, és most nem értette, mitől más a véleménye Allysonnak. Persze sejtette, hogy nem lesz könnyű menet, mégis, mikor a lány odament hozzá nagyszerű ötletével, elhatározta, mindent megtesz, hogy jól érezzék magukat. Hogy végre ő jól érezze magát, mivel lassan már meg sem tudta számolni, hány napja nem volt része ilyen élményben, s ilyen vele már egy jó ideje nem fordult elő. Valahol tudta a lány ellenállásának okát, ismerte őt, tudta, hogyan játszik, mégis tetszett neki a lány makacssága, kihívás elé állította őt, még ha csak pár órácskát is késnek az eltervezett aktussal. Mert abban biztos volt, az éj folyamán még megszerzi magának Allyson Munozt.
A lány kezdte bánni, hogy erre az egyetlen éjszakára csak pár ruhadarabot hozott fel szobájából; tiszta fehérneműket és a már csak alváshoz használt kinyúlt, combja közepéig érő halványkék pólót. Mikor sietősen bedobott pár cuccot táskájába, miközben Samantha aggodalmait hallgatta arról, mit szúrhat majd el, eszében sem jutott, hogy kivel is tölti a következő majdnem tizenkét órát. Ahogy zuhanyzás után nézegette magát az egész alakos tükörben, elbizonytalanodott, kimerészkedjen-e az oroszlán barlangjába. A nagyon kanos oroszlán barlangjába.
- Megerőszakolni nem fog, igaz? – kérdezte halkan tükörképétől, majd fogva piszkos ruháit egy nagy sóhajtás kíséretében bezárta maga mögött a fürdőszobaajtót. Azonnal észrevette Tony pillantását, amint jó hosszan végigméri, de mitsem törődve vele bevackolta magát kényelmes ágyába, majd magára húzva vékony takaróját a fal felé fordult, hogy megpróbáljon aludni. Maga is tudta, lehetetlen vállalkozás, hiszen zavarta a szomszédos ágy feletti kislámpa fénye, valamint gondolatai is folyton-folyvást elkalandoztak. Már alig várta a reggelt, hogy megtudja, sikerrel járt-e terve: A nyaralás után lesz-e randija Justinnal, vagy sem. Képzelőereje újra átvette felette az irányítást, és álmodozni kezdett egy tökéletes vacsoráról, esetleges utána történtekről. Képzelgéséből a hirtelen lesüppedt ágy rángatta vissza a való életbe, amit a plusz súly okozott mellette. Nem kellett sokat agyalni azon, ki lehet az a személy, aki így megzavarná, s rögtön a sötéthajúhoz fordult.
- Eltévesztetted az ágyat – morogta mérgesnek szánt hangon, azonban az oldalán felfele haladó kéz nem csak a testét remegtette meg.
- Miért nem kapcsolod ki az agyad, és hagyod, hogy az ösztöneid irányítsanak? A tested akarja – vigyorgott elégedetten a fiú. – Sokkal boldogabb életet is élhetnél, minthogy mindig azon töprengj, mi helyes és mi nem.
- Lehet, de mi értelme lenne? Ha nem tudok róla, hogy helytelenül cselekszem, és élvezem, még nem biztos, hogy boldogabb is leszek tőle. Mindennek vannak következményei. – Ally amennyire tudott, behúzódott a falhoz, és bár szavai határozottan csengtek, megijedt, mikor a fiú követte beszorítva őt két akadály közé.
- Ugyan milyen következményei lehetnének annak, hogy élvezzük egymás társaságát?
- Már megmondtam, engem nem fogsz felhasználni egy éjszakára – ellenkezett továbbra is a lány. – Vagy meg fogsz erőszakolni?
Bár nem nézte ki a fiúból, hogy megtenné, agyának egy kis rejtett zuga mégis megrémült a gondolattól, már nem tudott megbízni senkiben sem ilyen helyzetekben. A kérdés telibe talált. Anthony arca egy szempillantás alatt elkomorult, eddig vágytól izzó szemei most elborultak, és kissé hátrébb húzódott a lány testétől. Nem gondolta volna, hogy ennyire megijed Allyson majd a közelségétől, hiszen innen már minden lánnyal simán megy. Nem gondolta, hogy ezt feltételezné róla.
- Komolyan ezt hiszed? – kérdezte hűvösen. – Azért annyira még nem vagyok rossz, hogy ilyen módszerekkel rángassam a lányokat az ágyamba. Mindig igent mondtak, emlékszel? Bár csábítottam, erőszakot sohasem alkalmaznék, nem vagyok egy állat.
Azzal Tony felállt, és hajába túrva fordított hátat a megszeppent lánynak. Bár már beleélte magát az éjszakába, most lemondott tervéről – a nyílt kérdés teljesen hangulatromboló hatással volt rá. Még egy kis megmagyarázhatatlan dühöt is érzett a lány iránt; még soha senkivel se fordult elő, hogy érintései után nem érzett volna vágyat, Allyson viszont nem is akart, és akkor jött a borzalmas kérdésével. Bár mások nem ismerték őt ennyire, nem tudták, hogy legtöbbször ébredésük után már egyedül fekszenek az ágyban, hogy sohasem hívja fel őket, hogy akik kiemelkedően teljesítettek, ők is csak pár éjszakára tudhatják magukat Anthony Robbins „barátnőinek".
- Akkor viszont játszunk – jelentette ki határozottan a fiú, majd pár perc keresgélés után elő is került egy társasjáték valamint két üveg rövidital.
- Mi a francot művelsz? – kérdezte felvont szemöldökkel a lány, aki nem értette hirtelen hangulatváltozását. – Én a magam részéről inkább aludnék.
- Mindketten tudjuk, hogy még korán van ahhoz, és én a magam részéről nem forgolódnék órákon keresztül – gúnyolódott Tony, miközben két poharat is elővett. – Még otthon szereztem be a reptéren indulás előtt. A többiekkel együtt akartam felavatni, de most nagyobb szükségem van rá.
- Na ne! – nyögött fel keservesen Ally, mikor felismerte a játékot. – Ha leitatsz, és képtelen leszek védekezésre, ugyanazt jelenti.
- Fogd már be végre! – Tony hangja élesen szelte át a levegőt. – Nem fogok semmit sem csinálni veled... Amíg nem akarod.
A lány inkább csöndben maradt. Már sokszor látta a társasjátékot interneten, kíváncsi volt, milyen lenne kipróbálni, ugyanakkor nem most és nem vele, végül mégis beleegyezett. Elhitte a fiú őszinteségtől sugárzó szavaiból, hogy most nem az ágyba döntése a célja, csak szórakozni akar és elütni az időt. Megegyeztek, hogy egy-egy fél feles számít egy ivásnak, amit Allyson még így is sokallt az erős vodkából, amit Tony rejtegetett hasonló alkalmakra.
- Basszus, ebben a játékban komolyan csak a csajokat akarják leitatni – állapította meg jó fél óra múlva a lány, mikorra már nem is számolta, hányszor kellett nyelőcsövét leöblíteni pohara tartalmával, de biztos volt benne, hogy már kétszer annyit ivott, mint társa. Márpedig Tony is jócskán érezte már az alkohol hatását. Segített nekik feloldani a kezdeti feszültséget, egyre többet nevettek a másik hülyeségein, nyelvbotlásain, s bár Ally már elvesztette józan ítélőképességét a dolgok felett, azt jól tudta, ha többet iszik, a fürdőben köt ki a WC-kagyló felett hajlongva.
- Na nem, én többet nem iszom! Komolyan, nem akarok hányni – mondta, mikor egyikőjük ismét rálépett a „Csak hölgyek isznak" mezőre.
- Hát mit csináljunk ezzel? – kérdezte lebiggyesztett ajkakkal a fi, miközben egyik kezében meglöttyintette a második üveg maradékát.
- Vigyük át a többieknek – kezdett el nevetni a lány a vicces jeleneten, ami lejátszódott köddel borított fejében.
- Jobb ötletem van. Ha nem iszol, meg kell tenned nekem valamit.
Ally még mindig vigyorogva bólintott a fiú kihívó szemeire – melyekről most megállapította, hogy tökéletes kontrasztot alkotnak fekete hajával – és kaján mosolyára válaszként.
- Csókolj meg!
Pár pillanatig félredöntött fejjel bámult az előtte ülő fiúra, mintha azon törné a fejét, komolyan gondolta-e. Mivel agyát már ellepte a rózsaszín köd, ami elhomályosította tettei következményeit, lassan feltérdelt és áthajolt a papírtábla felett, hogy teljesítse Tony kívánságát. Egy apró szájrapuszi után elégedetten, mint aki jól végezte dolgát elhúzódott, azonban derekára tekeredett erős kar megállította.
- Az Istenért, Munoz, csókot mondtam! – Azzal a lendülettel másik kezével a dús hajba túrva magára rántotta a lányt nem törődve a szanaszét repülő bábukkal vagy az eldőlt poharakkal. Gondolkodás nélkül, vadul csókolták a másikat, mintha a levegőt akarnák kiszívni egymás tüdejéből, miközben nyelveik gyors tempójú táncot lejtettek. A megivott alkohol mennyiségétől mámorosan tapadt össze testük, azonban egy szerencsétlen mozdulat következtében Anthony lefejelte az időközben túlságosan közel kerülő lámpaburát – ami aztán a földön kötött ki -, majd egyensúlyát vesztve vészesen közeledett a padlószőnyeg felé magával rántva az ágyról Ally-t is. Mivel a fiút érte a legtöbb sérelem, fájdalmasan felnyögött, ám miután Allyson a nevetéstől, na meg az előbbi heves csókcsatától fuldokolva legördült testéről, ami párnaként felfogta az ő esését, csatlakozott hozzá. Könnyes szemekkel meredtek a másikra, s egyikük sem látszott képesnek abbahagyni a szüntelen vihogást egészen addig, míg a hatalmas italmennyiség és a fáradtság kombinációja egészen az álmok földjére nem száműzte őket.