Mint az előző részből is láthattátok eléggé életre való vagyok,lehet ,hogy kicsit önző,de ez vagyok én.Ha túlélem akkor is csak én élem túl és az egészet a javamra fordítom.Nem tudom,hogy hogyan de még van időm gondolkozni.Most meg az a fontos,hogy egy hátizsáknyi élelemmmel el tudjak menni a legközelebbi kikötőbe és onnan visszautazzak Magyarországra.
Két napja vagyok a csónakban,semmi szárazföld és az élelmiszer készletem is fogytán van.Kaptam a csónak ládájában egy felfujhatós úszómatracot,egy horgászbotot (nem halok éhen,bár csalim nincs),és egy hosszú kötelet.A matracon kívűl mindenre szükségem volt.
A kajám elfogyott,tehát pecáznom kell...csak nincs csalim,de van egy ötletem:a késemmel bőr darabokat vágok le a kezemről és ezeket használom csalinak,kicsit fáj,de túlélem... Reggel arra ébredek,hogy süllyed a csónakom.Sehol semmi szárazföld,én meg itt süllyedek,a francba!De a matac itt van...mentsük ami menthető és felfújtam a matracot. Nem akarok önsajnáló lenni,de azért egy kicsit tényleg rossz helyzetben vagyok:Egy matracon egy evezővel és egy pecabottal a tenger közepén!?Voltam már jobb helyzetben...
