Bangtan Boys Yaoi

Jimin x Jin

Kemény hónapokon mentünk keresztül, annyi biztos. Fellépések, interjúk, találkozás a rajongókkal... Na nem mintha nem lenne ez az álmom, de a folyamatos stressz megterheli az embert. De szerencsére nem vagyok egyedül - a csapat többi tagjával kölcsönösen támogatjuk egymást, ami sokat könnyít az egészen.

Jelenleg nem kell mennünk sehova, kaptunk egy kis időt arra, hogy pihenjünk, de persze a gyakorlást nem lehet hanyagolni.

Be se értem a konyhába, már éreztem a csodás illatot. Jin minden bizonnyal az ebédet csinálja, biztos nagyon finom!
Beléptem, s azonnal megpillantottam őt. Háttal állt nekem, így nem látott, és próbáltam halkan mögé menni, hogy meglephessem. Vártam egy picit, hátha észrevesz, ám úgy tűnt, teljesen a főzésre koncetrált.
- Mi jót csinálsz, Hyung? - átkaroltam a derekánál és a vállára tettem az államat, mire Jin összerezzent. Megijesztettem. - Nagyon jó illata van.
- Jesszus, Jimin-ah...
- Bocsi - elmosolyodtam és a adtam egy puszit a nyakára.
- Tudsz várni egy kicsit?
- Ezt hogy érted? - elengedtem és inkább felültem a pultra, hogy láthassam az arcát.
- Mindjárt kész az ebéd. Eszünk, elmosogatok, aztán... - rám pillantott, de azonnal visszavitte tekintetét az ételre. - Szóval, tudod... Lehetünk kettesben is...
- Őszintén szólva ez nem is jutott eszembe, csak azért jöttem, mert éhes vagyok - jöt kuncogtam, Jin Hyung pedig eléggé elpirult, főleg, miután folytattam. - De megígérted, ezt megjegyeztem!
- Jaj, Jimin... - összeszedte magát, nagyot sóhajtott és ismét rám nézett, ezúttal azonban egyenesen a szemembe, s nem csak egy másodpercig. Kikapcsolta a tűzhelyet, az egyik konyharuhát magához vette és törölgetni kezdte a kezeit, mindeközben elém lépett. Kicsit megemelte a fejét, de nem szólt semmit. Próbáltam tartani magam, de Jin valahogy mindig el tud bizonytalanítani, már ha csak rám pillant.
Így voltunk jó ideig, majd Jin a pultra támaszkodott mindkét kezével, közelebb hajolva az arcomhoz.
- Nem tudom, mondtam-e már - ahogy hirtelen megszólalt, kizökkentett és összerezzentem -, de nagyon szép szemeid vannak.
Hyung, ne csináld... Miért hozol ennyire zavarba?
- De nem csak a szemed szép - folytatta, egyre nagyobb önbizalommal a hangjában. Egyik kezét megemelte és ujjait finoman végighúzta az arcomon. Éreztem, hogy elpirulok, de nem mertem elfordulni, csak hagytam, hogy megcsókoljon. A keze mindeközben a derekamra vándorolt, én pedig a vállára tettem az enyéimet.
Mikor eltávolodott tőlem, sóhajtott, majd halványan elmosolyodott.
- A francba is azzal, hogy ennyire aranyos vagy...! - mondta, s megint összeértek az ajkaink, ezúttal azonban Jin nyelve a számba hatolt. Nem kellett erőlködnöm azon, hogy tudjam tartani a tempót; Jin lassan de nagyon élvezetesen csókolt.
- Hyung... Megyek, szólok a többieknek, hogy kész az...
- Nem mész sehova - vágott közbe határozottan, közben a pólöm alá nyúlt és ujjaival cirógatni kezdte a derekamat. - Még nem végeztem.
- M-mit akarsz csinálni...?
- Megmutatom... - ajkait a nyakamhoz érintette, és először csak csókolgatta, később már szívogatta. Tett egy-két lépést hátra, magával húzva, így le kellett szállnom a pultról.
- Hyung...
- Így jobb... - a nyakamra suttogott, aztán határozottan megmarkolta a fenekemet és tovább ment a kulcscsontomra.
Halk nyögések hagyták el a számat, és ahogy Jinnel egyre tovább mentünk, kezdtem megfeledkezni mindenről. Csak mi ketten voltunk. Jin, aki olyan határozott, ugyanakkor gyengéden érintett meg, és én, aki... Nos, inkább csak nyögdécseltem, más egyébre nem igazán voltam képes.
Teltek a percek, én pedig egyre jobban felizgultam. Már elég látható volt, hogy szűk a nadrágom, de Jin egyszer csak megállt.
- H-Hyung...
- Ne harugudj... Elborult az eszem... Szólnom kell a többieknek, hogy kész az ebéd...
- De hát...! Hyuuung... - elvörösödtem. Nem mertem kimondani, hogy "Hyung, elkezdted, és merevedésem lett, szóval most ki kell elégítened". Csak a tekintetetemmel próbáltam utalni, és eltartott egy ideig, mire Jin egyáltalán rájött, mit okozott. Csodáltam is, hogy neki miért nem kezdett szűkülni a nadrágja.
- Menj a hálószobába, mindjárt megyek, és... Lehetünk kettesben egy kicsit - összekócolta a hajamat, mire én elindultam ki a konyhából. - Aztán csinálok neked külön valami finomat, ne aggódj...