Bangtan Boys Yaoi

Jungkook x J-Hope

Hope a falnak nyomott, jobb kezével pedig megtámasztotta magát, a köztünk lévő távolság egyre csökkent.
Úgy éreztem magam, mintha egy animében lennénk.
Idegesen a mellkasára tettem a kezem és nem engedtem, hogy közelebb jöjjön, ugyanakkor nem toltam el magamtól.
- Nem akarod...? - kérdezte semleges hangon, mire én nem feleltem. Egy másodpercre a szemébe pillantottam, de rögtön el is kaptam a tekintetem.
- Jobb lenne, ha most mennék...
- Maradj még - megfogta a csuklóm, aztán mindketten nagyot nyeltünk. J-Hope elvette kezét a falról és megfogta az arcomat. Kissé oldalra döntötte a fejét, nem sokkal később pedig megcsókolt.
Mindössze egy-két pillanat volt az egész, meglehetősen gyengéd csók volt, és egyben jó is. A fülemig elpirultam, annyira zavarba jöttem, miután vége lett.
- Kérlek...! - szólalt meg ismét, arra kérve, hogy maradjak, amire nem tudtam nemet mondani. Félénken bólintottam, mire ő megkönnyebbülten sóhajtott egyet és halványan elmosolyodott. Ismét megközelített, aztán mintha meggondolta magát s ahelyett, hogy megint megcsókolt volna a nyakamhoz hajolt és szívogatni kezdte. Mivel nem reagáltam erre sehogy - a halk nyögéseket leszámítva -, megfogta a kezemet és a vállára tette a kezem.
Ajkai lassan vándorolni kezdtek, rövid időre megálltak a kulcscsontomnál, mialatt kezével a pólóm alatt simogatta a hasam.
Hope egy idő után letérdelt, felhúzta a pólóm és ott csókolt, ahol tudott. Megkért, tartsam a felsőm és egyre lejjebb ment, míg végül elérte a nadrágomat. Két kézzel megfogta és rögtön lehúzta a bokámig. Az alsómhoz nyúlt, azt azonban már lassabban hámozta le rólam.
- Hyung, elég lesz... - rá se néztem volna, de automatikusan lefelé néztem zavaromban, így a tekintetünk találkozott. J-Hope mintha meg se hallott volna bevette a szájába a férfiasságomat.
Addig sose éreztem ehhez hasonlót, meglehetősen fura érzés volt - ugyanakkor felizgatott, főleg, miután Hope elkezdte rendesen használni a száját. Beletúrtam a hajába és lényegében abba kapaszkodtam, úgy éreztem, ha nem fofok meg valamit, összeesek.
Észre se vettem, hogy becsuktam a szemem, s jó ideig nem is hallottam, milyen hangosan nyögök. Amint feltűnt, próbáltam elfojtani a hangom, kevés sikerrel.
Remegett az egész testem, amikor beszélni próbáltam, csak érthetetlen szavak jöttek ki a számon. Még ha akartam volna, akkor se tudtam volna elrejteni, mennyire élvezem a helyzetet. Mocskos dolog, de annyira jó...
Kezdtem érezni a végét, amit akartam is meg nem is. Meg akartam ölelni J-Hope-ot, megcsókolni őt, ugyanakkor még többet akartam abból, amit éppen csinált. Viszont semmi nem tart örökké, én se voltam már képes visszatartani. Egy utolsó, hosszú nyögés - vagy inkább hörgés - elhagyta a számat, aztán elélveztem. Egy része J-Hope szájába, a többi a pólójára, az én nadrágomra és a padlóra ment.
Kissé kábultnak éreztem magam, s mikor kezdett kitisztulni a fejem, mintha kínossá vált volna a helyzet. Fogalmam se volt, merre lépjek, hova nézzek vagy mit mondjak.
- Ne aggódj - Hope felállt és elégedett mosollyal az arcán nézett rám. - Majd én feltakarítok, te menj fürdeni.