A madarak régen mindig tömegben éltek. Ja és mindegyik ugyan úgy viselkedett ha nem akart akkor is, hogy mondjak egy-két példát mindegyik szeretett repülni csapatban vagy párosával mindegyik megette a rovarokat kukavokat férgeket és stb. Viszont egy madár kicsi korától tudta, hogy ő más nem szerette a rovarokat viszont a kenyeret vagy a magokat szívesen meg edte. Később tanúlt meg repülni mint kellett volna és mindent más, hogy csinált. Ja és el ne felejcsem imádott repülni a felhők felett lebedni. Szálni a szél szárnyán. A családjából a testvérei ki tagatták, de anyuk hitt benne tudta, hogy valami nagyra hivatott. A madár mikor el hagyta a fészkét akkor már lassan tél lett hidegben fázott és fèlt. Anyira éhes volt már, hogy elájult. Mikor madhoz tért egy sötét helyen találta magát mellete szalonna és mag. Félve de lel kezdte enni a szalonnát a madokat inkább hagyta. Mire nagy zaj támatt és egy gyereket láttot maga felett. Nem tudta mit tegyen így védekezve meg csípte a gyerek úját aki meg ilyedt és el szaladt. A tél vége felé már egészen meg szokta lakását mikor egyszer csak meg fogta egy kéz. Ki vitte a szabadba és el engedte. A madár erősebb lett sokkal a többi madártól és bátrabb. Tudta az emberek közt van ki barát és nem ellenség. Addig a pontig még egy ablakra szált, hogy meg pihenjen és a következő emlèke egy rács mögött ülve volt. Egy házban ételel és vízzel körbe zárva már madarakkal. Szomorú volt nem tetszett neki ez az élet ígyhát el döntötte meg szökik. A internetek híres lett a kalitkából kiszökő és társait kiszabadító madár. Minden madár tudta utánna ha őt látja nincs vész, mert ő a nagy hős ki megment mindenkit. Hisz a jó mindig győz.
