Dookye

A találkozás

Este 10 óra felé jár...
Sári nagyon nem örül, hogy ilyen későn pont a 47 es úton kell vezetnie.
Minden siklómezőfalvi és feketekői ismeri, ezen majdnem 90 kilométer hosszú út, gyilkosságokkal, emberrablásokkal tarkított történeteit, kiváltképp a Dookye legendáját..
Sári azonban nem hisz az ilyenekbe, annál inkább tart az út szélén tábort vert drogosoktól, hajléktalanoktól, emberrablóktól.
De most nincs ideje ezzel foglalkoznia.
Édesapja céges buszjáratát megszűntették, autója pedig szervízben van, valakinek muszáj érte mennie a Feketekői cukrászdájába, amit még dédszülei nyitottak. Közben a szokásos teendőin gondolkodik, hiszen ő vezeti a háztartást, neveli két testvérét, az anyja minden nap 14 órát dolgozik.
Végig gondolja, mit kell még csinálnia holnap, és mi az amivel végzett már.
Eléri a folyó egyik holtágánál fekvő erdőt, melyet mindenki ismer.
Sári elmélázik egy percre Dookye történetén.
Az a szegény fiú 17 évet élt mindössze, és...
Így meggyalázzák emlékét
Eltemetni se tudták.
Ekkor vette észre, hogy alig 40 kilométer/ órás sebességel hajt, pedig itt nem tanácsos lassítani, át kell hajtani az erdőn, ahogy csak bírja az autó.
Már nagy baj nem lehet, látja az erdő végét, ott pedig már közvilágítás is van. Ekkor azonban megpillant egy alakot a felettük átívelő hídon, a rémülettől tövig nyomja a pedált, csak érjen ki innen. A maximális sebességnél a kocsi rázkódni és lassulni kezd.
-Persze, anyám még a kocsiját se volt képes elvinni szervízbe, pedig már mindenki pofázta neki...
Bosszankodik magában .
Vészesen lassul a kocsi , így nincs más lehetősége, mint lehúzódnia.
Az út széli bokrokban valami motoszkál, így hát bezárja a kocsi ajtajait. Próbál telefonálni, de senki sem veszi neki fel.
Meghalja, hogy valami közeleg.
Kiszáll, és elkezd integetni a közeledő kamionnak.
-Hála égnek, hogy kamionosok találtak rám, nem pedig a környékbeli drogosok...
Gondolja.
Lelasít, és megáll
-Segíthetünk, kisasszony?
Kérdezte a sofőr
-Lerobbantam, be tudna vinni a városba?
-Hogyne, kisasszony, csak ha már így megáltam, rágyújtok és váltok pár szót a fuvarral kapcsolatban a kollégáimmal.
Mondta, majd a kamion mögé ment mentek mindhárman .
Sári is el akart szívni egy cigit, de mivel nem találta öngyújtóját,a három kamionos után indult....
Ekkor akarata ellenére hallotta, amint az ő elrablásáról, megerőszakolásáról végül meggyilkolásáról beszélnek.
Kiderült, hogy nem is kamionsofőrök, hanem köveszélyes sorozatgyilkosok...
Hát persze, a tévében is szó volt erről a hírhedt triórol...
Nőket rabolnak el, erőszakolnak meg, ezután kivétel nélkül brutálisan végeznek mindel.
Sári sietve vissza indult a kamion fülkéjéhez, azzal akart el menekülni.
Ajtaja azonban zárva volt, az egyik férfi pedig épp rajtakapta a rémült lányt.
Sári menekülni próbált, úgylátszott sikerrel, már majdnem be tudott ugrani a kamion vezető fülkéjébe, az utolsó pillanatban azonban az egyik férfi elkapta
A következő másodpercbe a három nagydarab férfi a kamionhoz ráncigálta.
A raktér ajtajánál Sári nem ellenkezett tovább, a három férfi elengedte.
-Ha nem állsz ellen, talán még haza mész élve.
De tudod, garancia semmire sincsen.
-Kizárt, Colos, téged tuti felismert
-Igazad lehet, mi sose hibázuk, menjünk hát biztosra.
Megragadták, és készültek a raktérbe hajítani az életéért ismét kapálódzó lányt, mikor egy nyugodt és kisfiús hang szólalt meg halkan.
-Engedjétek el kérlek.
Most rögtön, és nem fogok senkit sem bántani, meg ígérem.
Mind a négyen megdermedtek, egyszerre fagyott meg a 4 emberben a vér...
Ott állt a rakodótérbe, akiről mindenki hallott....
Mint
Mint egy creepypasta...
Vagy horrotörténet, csak ez hús és vér. Igaz nem élő, de nem is holt.
D-d-Dookye...??!!
Suttogta az egyik férfi rémülten.
-N...Nem szeretném, ha...
Ha mégegyszer figyelmeztetnem kéne maguk...
Engedjétek el őt!
Mondta félénk hangon Dookye.
Pár másodperc síri csend után gúnyosan megszólalt az egyik.
-Nem tudom, Colos,milyen zombiról, szörnyetegről,élőhalottról meséltél nekünk...
De, ember, ez csak egy gyerek...
-Én... ÉN NEM VAGYOK ZOMBI!
Kiáltotta, és olyan erővel csapott puszta kézzel a kamion oldalába, hogy ökle át ütötte azt.
Nagy vastag és erős körmei lehettek, hallani lehetett ahogy csikorgatja az acéllemezen
-Azt mondtam, engedjé...
De végig se tudta mondani, mindhárom férfi egyszerre vetette rá magát.
Mikor meglátta, hogy az egyiknél pisztoly, a másiknál kés van, Sári a rémülettőll eltakarta szemeit.
Utolsó amit látott, hogy Dookyet a földre szorítják, és mindnyájan ütik.
Azt hallotta, hogy többször elsült a fegyver, de ezen kívül nem sokat....
Mikor kinyitott a szemét, látta, hogy mind a három férfival végzett, és hogy próbálna kimászni az útra...
Minden bátorságát összeszedve odamegy, és látja, hogy megmentője a földön fekve nyüszít, és próbál fel állni.
Dookye görnyedten nagynehezen feltápázkodik, és elindul az úton.
-V....Várj!
-Látom megsérültél...
Had segítsek
Ajánlotta Sári még mindig remegve...
Rettegett, de érezte hogy segítenie kell rajta.
-Nem kell
-Azt hiszem jól vagyok, Köszönöm
Válaszolt, majd összesett
Sári odaszaladt, és...
Megpillanthatta megmentőjét testközelből.
Körülbelül 170 centi magas, betegesen vékony, és sápadt színű srác volt.
Hosszú fekete haja szinte az egész arcát eltakarta, egyedül a jobb szeménél volt egy vékonyka sávba ekválasztva.
Jobb arcán két hatalmas heg, a jobb szemén is volt egy vágás, keresztbe.
Elég régi sebek lehettek ezek...
A szája...
A szája széle, meg mint ha fel lett volna vágva pár centit...
Kapucnis fekete-fehér csíkos pulcsija tiszta piszok volt, és csurom vér.
Arcán a sebek a harc közben mind fel szakadtak, szája széle is vérzett...
Mindössze ennyit nézhetett meg magának rajta, ugyanis ébredezni kezdett.
Látta, hogy arca több helyen is vérzik, ezért vissza rohant az elsősegély dobozért a kocsiba.
Dookye először rá se nézett, mikor ki nyitotta a szemét.
Sári lassan közelített arca felé a fertőtlenítős vattát.
Dookye makacsul elhúzta a fejét, de Sári mindenképp kezelni akarta a sebeket...
Ekkor teljesen véletlenül, de belenézhetett a szemébe...
Hatalmas, koromfekete szemgolyók, égszínkék pupillákkal.
-Megmentetted az életem...
Köszönöm...
Dadogta zavartan Sári
-Most már biztonságban vagy, ilyenkor semmitől nem kell tartani az erdőbe vagyis... Te biztonságban vagy most. De most már menj.
-Megsérültél! Nem hagyhatlak magadra...
-Szerintem, nem kell engem félteni...
Mondta Dookye, majd megrázta haját, és bicegve elindult az úton...
-Most meg hová mész?
Kérdezte Sári.
-Hát... Hát el!
-Kérlek... Várj még... Legalább a nevedet hagy kérdezzem meg...
Hallottam már a legendát rólad de...
De...
Biztos van igazi neved is.
Dookye nem válaszolt.
Sári feleslegesen próbálta megállásra bírni, mindaddig amíg rá nem gyújtott...
Dookye az öngyújtó kattanására azonnal megfordult, és feszülten figyelte Sárit.
Végig nyalta a szája szélét, és nagy levegőt vett...
Szemei kikerekedtek, és vágyakozóan nézte a jobb zsebét, amibe a cigarettáját tartotta.
Dookye pár lépést tett vissza felé, Sári irányába.
A lány nagyon megrémült, mikor meglátta,hogy Dookye felé indult, de amikor látta, hogy folyamatosan a kezébe füstölgő cigarettát bámulja, már minden világos volt.
Felé nyújtja a cigisdobozt, és zavartan kínálja.
-Tessék, vegyél csak el egyett.
A fiú szemei megcsillantak, és amilyen gyorsan csak tud, megindult felé.
Köszönés nélkül kiragad egy szálat, majd nadrágja mély zsebében kezd öngyújtó után kutatni.
Óriási mohósággal szívja, már nagyon kívánta.
3-4 slukkból az egész szállal végzett,majd Sárira nézett
-Nagyon köszönöm! Most...
Most már muszáj indulnom, messze van, ahol alszom.
Mondta Dookye.
-Ha adok még neked cigit, meg engeded, hogy megvizsgáljalak?
Csúnyán megsérültél...
Dookye dühösen ült le az aszfaltra, lábait ki nyújtotta, háta mögött tenyérrel az útra támaszkodott, fejét sértődötten elfordította.
Sári lehajolt, le húzta a nadrágja szárát, meglátta hogy a lábszárát súrolta egy leadott lövés.
-Lábon lőttek... Rettenetesen fájhat.De a golyó nem ragadt bent. Nemhiszem, hogy így haza tudsz jutni... Várj itt.
Szólt és vissza ment a kocsihoz kötszerért, majd ahogy tudta, bekötözte a fején lévő sebeket.
Meredten nézett a földön ülő gyilkosra...
Így, kötszerekkel a fején meglehetősen rémisztő, de...
Nem úgy látszik, mint aki kegyetlen.
Sári erősen elgondolkozott valamin...
Hiszen, szüleit szinte semmi sem érdekli, lakásuk átjáróház, hely bőven akadna neki... És, mégis csak megmentette az életét.
-Figyelj...
Hogy mondjam...
Mit szólnál hozzá, ha ma nálam aludnál?
-Nem fogadhatom el...
Talán, te nem hallottad a történetem?
Kérdezett vissza Dookye.
-Szerintem... Te nem...
Te nem vagy olyan.
Dookye erre nem szólt semmit, csendbe tapogatta a fején lévő kötést, és élvezte a megérdemelt cigijét.
Lassan arca elé emeli az elszívott csikket, megszagolja, és kérdi...
-E...Ebből a cigiből.. Van még neked?
-Töltött Piros Golden, mindig ezt szívom.
Olyan nincs, hogy nekem ne legyen cigim.
-Hát, izé. Jól van....
Nagyon hálás vagyok
Tudod már hogy hol keress Ha bárki bántani akar téged...
És...
Villogtatta meg büszkén hosszú, borotva éles körmeit.
-Kérlek...
Fogadd el segítségem, és aludj nálam...
Van sok cigim!
Erre, erre már nem mondott nemet.
Találtak váltóruhát a vezető fülkében, Dookye ezeket vette fel a véres ruhái helyett.
Végül, a kamionnal elmentek Sári apjáért.
Elmesélte, hogy a kocsi Lerobbant, és , pár kábszeres kötött belé, Dookye pedig...
Pedig egy régi, távoli barátja akinek szállás kéne egy időre, az ő ismerőséé ez a kamion is
Az apja rettentő fáradt volt, de amúgysem érdekelte, kivel és mi történik.
Lényeg, hogy a cukrászda jól menjen.
-Apa, bemutatom egy...
Egy Pesti barátom.
Ő itt Dénes.
Az apja furcsálóan méregeti, köszön, majd beül a kamionba.
Vissza felé András, az apja vezetett, Dookye és Sári hátul pihenték ki a mozgalmas napot.
Éjféltájt volt, még mindenki ébren volt.
-Sziasztok!
Ma itt alszik egy Pesti barátom...
Jó éjt mindenkinek.
Sári kézen ragadta, célirányosan vezette szobája felé át a lakáson az új jövevényt, aki miatt nem zavartatta magát a család többi tagja. Egyedül talán az arcán lévő kötés, és a ruháit tartalmazó szatyor miatt szúrt nekik szemet.
Megágyazott neki a padlón,bezárta az ajtót és pár perc múlva már mélyen aludtak....

Ennyi első körben
Ha írtok hogy folytassam, folytatom.
Fele már megvan a kövi résznek.