Dookye

Különös lakótárs

Hajnal 4 óra felé jár, és Sári valami ilyesztő zajra ébred...
Mikor magához tért, csak az öccse, Zoli gépe zúgását halotta.
-Ez még mindig Lolozik, basszameg...
Gondolta...
Odalép az ajtóhoz, hogy becsukja azt. Mikor megfordul, Dookye állt pár centivel előtte.
Sári felsikoltott.
-Jesszusom, többet ne csinálj ilyet légyszi. Halálra rémítesz.
-Neharagudj...
Kért bocsánatot, de nem mozdult.
Sári felkapcsolta a lámpát, meglátta, hogy Dookye egy késsel hosszú körmeit élezgeti.
-Ümmm...
Esetleg kérhetek valamit enni...
Mondjuk nyers hús.
Éhes vagyok.
-Miért pont nyers húst akarsz enni?
-Fehérjére van szüksége a szervezetemnek....
-Hmmm...
Hát Hússal ugyan nem szolgálhatok, de tegnap vett anya két karton tejet, fehérje abban is van elég.
-Már nem is emlékszem, milyen is a tej.
Merengett el Dookye.
-Gyere velem
Indult meg Sári a konyha felé.
Sári az asztalra tette neki az utolsó 3 doboz tejet. Meredten nézte, majd az első dobozt fogával ki harapta, és másodpercek alatt megitta.
-Idd meg a többit is nyugodtan.
Nem kellet többet bíztatni, maradék kettőt is azonnal lehúzta, megnyalta a száját, majd Sári adott neki egy cigit, és rágyújtott. Ajtó nyikorgása hallatszott.
-Szia!
Köszönt hangosan Dookye.
-Cső...
Köszönt vissza Zoli a konyhába lépve.
-Azt mind megittad?
Kérdezte flegma, fáradt hangon.
Megse várta a választ, megvakarta hátsóját, újra kérdezett..
-Most mi a sóderesfaszból csináljak kakaót? - húzta össze a szemeit
-Kosztot főztél? - szegezte a kérdést Sárira.
-Levegőt venni nem volt időm
Hűtőbe van még maradék tegnapról.
-köfsz -büfögte öccse válaszul.
-Bunkó - Morogta Sári, mire Dookye ráemelte a pillantását.
Dookye épp egy kekszes zacskó tartalmával végzett.
-Te meg ki vagy?
Nézett a fura jövevényre.
-Szia!
Hát..
Én Dookye vagyok.
Zoli furcsálóan néz rá,majd nővérére.
-Értem...
Lolozni szeretsz?
-Sajnos nem ismerem...
-Okay, én most mek gépezni. Császtok.
Látszott, hogy nagyon szorong náluk, Sári szerette volna ezt oldani.
Elhatározta, hogy holnap mindenkinek bemutatja majd el viszi valahová.
Másnap reggel, mivel Dookye megint megéhezett, ismét a konyhába indultak.
Sári húga belépett a konyhába, és felsikoltott.
-Reggelt, Hugi.
Ő itt Dookye.
-Ne...
Ugye, ugye ő...
Remélem, hogy ez nem az a Dookye, aki végzett azzal a családdal.
-Jajj, fogd már be, Noémi
Puszta önvédelem volt.
A fiú könnyes szemmel hallgatta a párbeszédet.
-Szerinted muterék ismerik a történetet?
-Persze, ki ne ismerné.
De nem hiszik egy szavát se.
Mondta Noémi, majd Dookyehoz fordult.
-A te neved valójában Dénes vagy és 16, ugye?
Válasz helyett csak bólintott.
-Őszintén...
Úgy néz ki, aki bántani képes minket?
Mutatott rá Dookyera, aki a keksz elfogyasztása után neki látott az azt tartalmazó zacskónak is.
-Hülye! Az nem ennivaló..
Vette ki a műanyagot a szájából Sári.
-Izé...
szerintem, tök cuki.
Dookye elmosolyodott.
Reggeli után Noémi kicsit jobban meg akarta ismerni Dookyet, mindig is oda volt az ilysztő dolgokért, horrorisztikus világért.
Egy hosszabb beszélgetésben nővére sikerrel nyugtatta meg Noémit, a végén még, marasztalta volna is a gyilkost.
Ekkor eszébe jutott...
A legnagyobb falat.
Az öccsét semmi se nagyon érdekli, amíg nem megy a szobájába, vagy ér a számítógépéhez.
Húgával mindent letisztázott, kedvelni fogja Dookyet.
De a szülei...
Hogy mondja el, hogy tulajdonképpen nem is ember?
-Figyelj...
Tudom ez nehéz neked...
De muszály lesz elmondanod.
Te mi vagy tulajdonképpen?
Ember vagy?
Dookye hosszasan nézett, majd tenyerébe temette arcát és elsírta magát.
Sári kiküldte húgát, majd elkezdte simogatni Dookye hátát.
-Nincs semmi baj....
Én majd itt leszek neked.
Dookye lassan felemeli a fejét, és könnyes szemmel megszólal.
-Nem vagyok ember....
Sári át öleli.
-Jól van...
Nyugodj meg.
De...
Akkor mi vagy te tulajdonképpen?
-Hát én...
Azt még én sem tudom.
Mondta megtört hangon, majd rágyújtott.
-Ezt...
Én azt nem értem.
Megértem amit tettél...
Tudom jól, csak önvédelem volt,mikor megölted azt a 3 férfit.
De ha érdeklődhetnék, hogy tudtál elbánni velük egymagad, mikor náluk kés és fegyver is volt?
-N...
Én nem tudom.
Nem emlékszem
Miután elütöttek...
Meghaltam.
Sötét volt meg hideg.
Aztán, olyan kellemesen meleg, hirtelen nem fájt semmi...
Mikor felkeltem, arra hogy egy hatalmas bottal vernek, már nem fájt.
Sokall erősebb voltam.
És gyorsabb.
Olyan fura érzés volt.
Fel se tűnt, milyen erővel ütök...
Én csak torkát akartam megragadni,
de átroppant a gigája.
Megpróbáltam segíteni de...
Felemelte kezét, és karmaira nézet.
-Csak rontottam a helyzeten.
-Megértem..
Mondta Sári.
-És ezután, miért öltél tovább?
-Csak úgy jött.
Meg...
Sokszor támadtak rám.
9 óra tájban járt, a szülei nemsokára kelnek.
Sári kitalálta, hogy Dookyet Dénesként mutatja be, mint egy Pesti barátját.
Anyagi gondjaik nincsenek is, simán náluk maradhatna.
A lépcső nyikorgott, és Sári hallotta, szülei felkeltek.
A kávéfőző hangja ösztönösen indulásra sarkallja a konyha fele.
Dookyet kézen fogva viszi.
A bemutatkozás előtt elmagyarázta, mi minden múlik ezen most...
-De én nem is akarok itt mara...
Nem tudta befejezni, ugyanis kinyílt az ajtó, és ott állt András és Éva, a ház állítólagos urai.
-Sziasztok.
Köszön rájuk tágra nyílt szemekkel az anyja.
-Kezit csókolom!
Az apja épp a kávé elkészítésével foglalatoskodott, ránézett, bólintott majd mondta a nevét.
Látszott itt az alkalom, nagyon siettek munkába.
-Ő itt.. Dénes egy Pesti barátom.
Családi gondjai vannak, esetleg...
Maradhatna itt egy két...
Hetet mondjuk!?
Mindkét szülő szeme tágra nyílt, de nem volt erejük és idejük vitatkozni a háztartást vezető lánnyal.
Megígérem, mindent rendben tartunk.
-Hát remek!
Akkor ma egyel nagyobbat főzünk...
Mondta az apja, majd lecsapott némi pénzt az asztalra.
-Elfogyott a tej.
Takarítsatok ki, főzzetek valamit.
Mit bánom, itt Maradhat.
Pénzből tiétek az apró, blokkot kérem ám.
-Ok.
Köszi.
Elviharzanak, a garázs felé, majdnem fellökik az ajtóba álló fiút.
-Ömm...
Esetleg kaptnék nyers húst?
Mást nem kérek, max egy korty vizet utána.
-Persze, csak rengeteg a dolgom itthon...
Majd ki megy veled Zoli a boltba.
Megnézhetném a lábad?
Úgy látszik, nem is fáj.
-Igen, már teljesen begyógyult a lábam. Köszönöm.
De én szerintem, lehet jobb lenne ha haza mennék.
Mondta Dookye.
-Mégis miért?
Mit kezdenél magaddal az erdőbe?
Biztos vagyok benne
Hogy vannak álmaid is, ahogyan érzelmeid is.
Dookye megrázta a fejét.
-Ha nem lennének, nem mentetted volna meg az életem.
Erre nem szólt semmit.
Miután Zolit sikerült rávenni, hogy menjen el Dookyeval bevásárolni, neki látott takarítani.
Egy óra múlva a két fiú feltűnően jókedvűen lépett be szatyrokkal sárihoz az előszobába.
Mindkettőjük kezébe 2 üveg sör figyelt.
-Dookye aszondta' szomjas.
Hát megitattam.
És hát énis megszomjaztam egy pöppet.
Mondta részegen Zoli.
-Hát én ezt nem hiszem el...
Húzz fel a szobádba.
És ma ne igen szólj hozzám.
Engedelmesen indult volna utána Dookye is.
Sári fel nevetett.
-Nem te, bolond.
Akarsz segíteni kertészkedni?
Anyám virágait kéne megöntözni, és kigyomlálni.
-Igen, hát hogyne.
Bármit segítek...
Csak én olyan tudatlan vagyok ebbe a világba.
Sári magára hagyta a kertbe, neki látott főzni. Mivel Dookye eztán is kint tevékenykedett, neki látott takarítani. Felment a szobájába várni rá, de zenehallgatás közbe elaldudt.
Mikor felkelt, már 2 óra telt el.
Elindult hát lefelé, megnézni mit csinál Dookye. Látta, hogy épp egy rózsát nézeget nagyon közelről.
Nem is emlékszik, mikor volt utoljára ilyen szépen rendbetéve a kert.
Az ágyások kigyomlálva, megmetszve minden növény. És ez a sorozatgyilkos a rózsák szagolgatja.
-Ennyire szereted a növények?
Kérdezte Sári.
-Senki nem tudta eddig, mennyire is.
Ez egy úgy nevezett "álmom"
-Hogy kertész legyél?
-Igen
-Értelek.
A ruháid amiket kimostam ,már megszáradtak, fel veheted őket.
Pár óra múlva megjönnek a szülei.
Hogy fogja őket rávenni, hogy Dookye náluk maradhasson?
Látszik a tekintetén szeret itt lenni. A pénz nem lenne probléma, de szülei nagyon anyagiasak.
Mondjuk, apja úgyis segédet keres a cukrászdába .
-Figyelj...
Nem akarom hogy vissza menj az erdőbe. Elsőnek kertész nem is, de cukrász lehetnél.
Az is szép szakma. És az sem örökre szól.
-Nem érted!
Szakította félbe Dookye.
Én már nem vagyok olyan, mint ti.
Munka, otthon, család...
Nem lennék képes ezekkel együtt élni...
Bármennyire is szeretnék, nem megy.
Szörnyeteg vagyok.
Mondta könnyes szemmel.
-Nem igaz...
Legalább az én kedvemért maradj.
Ha mindenképp menni akarsz, akkor vissza viszlek.
De csak próbáld meg...
Ma este megbeszéltem muterékkal.
Kérlek, adj egy esélyt magadnak.
-Rendben.
Sári kitalálta, hogy a szociális életet a Sims segítségével is szokhatná, így elkezdte letölteni gépére.
Dookye közbe a tableten videózott.
Pár perc múlva Zoli belép a szobába.
-Aha.
Szal miattatok pingel a lol...
20 fps-em van pls.
Nem igaz, hogy egyszerre kell szopni a WiFit egy letöltéssel, és a YouTubeal ..
-Ahhj, hagyj minket lógva.
Zavarta volna el Sári.
-Izé...
Figyelj már te ketchupos pofájú.
Azt a koncert videót muszály full HD ban nézned?
Lépett oda Zoli Dookyehoz.
-Nebasz, hogy Lordi koncertet nézel.
Te is szereted?
Kérdezte.
-Sári mutatta...
Egész este ezt hallgattam.
Mondta Dookye.
-Ha Lolozni is szeretnél, a bátyám lennél, Bro. De ígyis bírom a pofázmányod azért.
De ne bízd el magad azért.
Nevetett fel flegma pofával.
Ajtó csapódás hallatszott, Sári szülei megérkeztek.
-Hallod Zoli, kéne neki valami teló vagy Tab majd...
Segíts már neki választani egyet...
Megjöttek anyáék.
Beszélgessetek, nekem most dolgom van, ne gyertek ki.
Sári bement szülei szobájába, hosszan beszélgettek, nem egy obcén szó kíséretével sikerül közös nevezőre jutni. Majd egy óra kegyetlen veszekedést követően megegyeztek ; Dookye náluk maradhat, és dolgozhat a cukrászdába apjával.
Sári büszkén lép be a szobába, közölni Dookyeval és öccsével közölni a hírt.
-Fasza.
Megtaníthatom lolozni.
Reagált Zoli.
Amm, találtam neki telót.
-Okés, mi megyünk aludni...
Jó éjt.
-Okay
A család, és az egykori sorozatgyilkos élete is gyökeresen megváltozott.
Egyikőjük sem tudta, mennyire...