Egy simának tűnő iskola hét

Egy rossz esés

Elsőnek megmutattam nekik a FORUMOT és a PLAZÁT. Tetszet nekik és egy csomó mindent vásároltak. Minden második ember megállt és kért töllük autógrammot vagy éppen egy képet. Gera ezt kérdezte:
-Sportolsz valamit?
-Igen! Lovasvagyok és táncos. Mondtam.
-Elviszel minket a lovardába ahova jársz? Kérdezte Dzsudzsi a többiek meg csak bólogattak.
-Rendben,de előtte felhívom az edzőm és megkérdezem.
-Halló! Zsolti Nóri vagyok.
-Szia Nórikám! Miben segíthetek?
-Lenne egy nagyon fogós kérdésem.
-Mondjad.
-Van nállam pár ember és meg szeretnék nézni,hogy meik lovardába járok elvihetem őket?
-Persze hozzad őket. Kik ők az osztálytársaid?
-Nem éppen. Majd megláttod,ismered őket.
Hívás vége.
-Figyeljetek! Nekem pont most lenne edzesem,ha nyugottan tudtok ülni a padon akkor megnézhetitek. Mondtam a fiúknak mintha valami kis ovodássokal lenne dolgom.
-Csendesek leszünk. Mondták kórzsban. Elmentünk a lovardába.
-Szia Zsolti! Itt lennénk. Mondtam az edzőmnek.
-Szia Nórika! Bent van Sisi nyergeld fel és gyere. Mondta miközben futószáraztatott egy lányt. A fiúk addig míg én elmentem szolni Zsoltinak a kocsiba ültek.
-Hova mész? Kérdezte Dzsudszi.
-Felnyergelem a lovat akin űlni fogok. Válaszoltam miközben már nyitottam a kaput.
-Mehetek veled? Kérdezte Nagyi.
-Persze. Mondtam
Elindúltunk a nyerges felé.
-Ádi elmennél a fiúkért és ide hoznád őket?!
-Természetesen. Mondta és már ott se volt.
-Gyertek fiúk Nóri vezeti be a lovat.
-Megyünk! Mondták korusba.
Nem jött mindenki csak Nagyi,Dzsudzsi és Szalai.
-Zsolti! Bemutatom neked:
Nagy Ádám,Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám. Az edzőm nagyon meglepődött. Elkezdődött az edzés minden nagyon jól ment addig amíg az egyik ugrasnal Sziszi lelökött a hátáról. Ennyire emlékeztem,hogy leestem. Felkeltem a kórházba. Úgy keltem,hogy gipzbe van a jobb kezem és a bal lábam. Vártam egy picit és hallottam,hogy valaki kopog a korterem ajtaján. Nem nagyon láttam ki lehet az,mert még nem nagyon ébrettem fel. Annyit láttam,hogy a felém közeledő ember beletúr a hajába és így szól:
-Jaj Nóri annyira örülök,hogy látlak. Már azt hittem,hogy soha nem látlak többet. Hallottam egy ismerősen csengő aranyos hang.
-Jolvagy? Kérdezte a még mindig ismerős alak. Én meg csak nagyban bólogattam. Télleg nem fájt már semmim. Nagy nehezen hazaengedtek a korházból,de járógipzet kaptam a jobb kezem a csuklómtól a könyökömig bevolt gipzelve. Elég rossz volt mert nem tudtam edzesekre menni. Nagy nehezen elaludtam. Az éjszaka folyamán felébredtem. 1:30 Ráméztem a falamra és rájöttem,hogy ki volt az az ismerős alak. Teltek múltak az évek és mindenki elballagott az osztalyomból habar volt egy ket gyerek aki nem velunk ballagott. Volt egy pár esésem alig emlekszek,hogy mi történt. Sajnos azóta se talalkoztam a valogatott tagjajival. Az az egy het nagyon jó volt. Felejthetettlen. Este mikor haza értem az edzesről hót fáradtan lattam h a nagy aztalunk (amit csk akkor viszunk be a hazba amikor sokan jonnek hozzank) bent volt. Lettettem a taskam az út közepére szokasomhoz híven,mikor anya a konyhába sűrgött forgott és rám kialtott:
-Vidd be a szobadba vendegeket várunk! Mondta a hangjat felemelve. Én jó kislány híven bevittem a táskám a szobámba. Kimentem a konyhába,mert mégmindig nem  tudtam,hogy kiket várunk. Amint kiertem egybőlszól a csengő.
-Kicsim megjöttek a vendégek majd én be engedem őket csak kavargasd a pudingot! Mondta anya miközben vette a kabatot és már bent se volt a hazba. Bejöttek és köszöntek,hogy szia Nóri! Én meg hatra kaptam a fejem a nagy puding kavargatas közbe és meg láttam magam mögött a valogatott tagjajit a legújabbtól a legrégebbi-ig.
-Sziasztok! Hát ti?!? Kérdeztem kétségbe esett hangal,mert még mindig kavargattam a pudingot.
-Anyukád hívott meg minket. Mondta Nagy és megölelt.
-Hmm akkor ebbe sántikált már hetek óta... Mondtam már felfedezett hanggal.
-Üljetek le! Mindenkinek megvan a helye. Mondta anya megszakítva a köztem és Ádi között lévő furcsa párbeszédet.
~A mai napon november 27-dike van a főtéren ma gyúljtyák meg az első gyertyát~
Egy csomóan elmentek mert nem érdekelte őket ez a gyertya gyújtás. Maradtak hárman Dzsudzsi,Szala és a kimaradhatatlan Nagy.
-Mindenki üljön be a kocsiba! Mondta anya erre mi tisztelegve kórusba "Igen is kapitány"
-Elöl Szala,mert ő foglajja el a legtöbb helyet hátul bal oldalt Bazsi,középen Ádám,jobb oldalt meg Nóri. Mondta anya a volán mögűl mutogattva. Elindultunk a gyertya gyújtásra. Amint odaértünk persze,hogy a fiúk kértek egy egy forralt bort,de én inkább maradtam a forrócsokimnál. Nagyba megyünk mig nem hátulrol valaki megölel. A kabátja tapintása ismerős volt,de addig nem tudtam kisütni ki az amig meg nem fordúltam és ott volt mögöttem Alex (az általános sulis "szerelmel")
-Alex te mit keresel itt??? Kérdeztem kétségbe esett arcal.
-Téged! Mondta higgattan és most átölelt rendesen.
-Mi nem értelek. Mondtam az előbb említett személynek.
-Már nyolcadikba rályöttem,hogy szeretlek! Nézett a szemembe miközben átkulcsolta az ujajimat az ujaji között.
-De hiszen én 3 évig szenvettem miattad és miután már majdnem elfelejtettelek csak így ide állítasz a semmiből?!? Emeltem fel a hagom és engettem el a kezét.
-Nóri ne itt. Mondta Ádi aranyosan és elrántott a fiú elől.
-Ne ne menjetek el! Kiabált utánnam,de hiába,mert mi már rég elmentünk.
Mentünk mikor megint hátra húzott egy fekete sapkás alak...
Úr isten nagyon,de nagyon sajnálom,hogy most lett kesz a resz,de remelem megertitek.😥😥😭😭Na de nem kell buslakodni probaltam hosszabra irni,mint a tobbi storym mert ez vagy 3 honapja irodik.Sose volt ihletem meg ugy elkezdotott a suli es nem h erre semmire nem volt idom. Meg a telom is eltromlott es meg wifink se volt itthon,de mostmar itt a remelem,h meg sokan olvassatok a storym es nem felejtettetek el.
By:LISZTES_NONOSZ123