Roxi,a tizenhét éves ,vidéki tini lány,akinek az élete eddig merő nyugalom, és boldogság volt most megtapasztalja milyen egy idegen országban egy idegen helyen egyedül boldogulnia.
Homályos,és kissé fagyos hajnal volt aznap.Azon a napon... Azon a sorsfordító napon.... Roxi tudta hogy már nem maradhat itt sokáig,ez volt az utolsó mentsvára. A hatalmas matricákkal és bélyeggekkel felcicomázott bőrönd már a nappaliban várt.Még a nővérétől örökölte aki fél éve meghalt egy autó balesetben...tragikus de ez van. Emma tipikus folyton utazó ember volt,aki kiélvezte az életet, imádott világot látni,és más kulturákat megismerni.Az utolsó hely Anglia volt,ott kapott volna munkát előreláthatólag két évre.
Hangos telefon csörgés rázta fel Roxit így is nehéz álmából. -Haló?
-Ne menj...még megoldhatjuk.-szólalt meg egy ideges ziháló hang a vonal másik végén.Robi volt az.A legrosszabb helyzet amikor egy ex pasi csak felhivhat egy nőt.Két hónapja szakitottak,és a temetés után nem sokkal már hiányolni is kezdte...érdekes.Robiról mindig is köztudott volt hogy anyagi problémái vannak,és e-mellett drogfüggő is .Tehát minek után Roxi megörökölte azt a nehezen összetartalékolt pár milliót amit még szegény nővére gyűjtött a nagy útra,már szinte számított erre a hívásra.
-Nem szükséges erőlködnöd,ma elmegyek és talán vissza sem jövök.
-Az embereim.....kinyírnak te ribanc!!!-jött az ideges válasz. De Roxi nem ilyedt meg,tudta hogy már megint csak ideges mert nem tudta még beszerezni a napi adagját. Szó nélkül kinyomta a hívást és neki látott a készülődésnek. Szerencsére a szomszéd pont ráért a hétvégén,és fel tudta vinni a reptérre.Hiába...ezért jó ha az ember jóban van a szomszédaival.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
