Roxi,a tizenhét éves ,vidéki tini lány,akinek az élete eddig merő nyugalom, és boldogság volt most megtapasztalja milyen egy idegen országban egy idegen helyen egyedül boldogulnia.
A hosszú és fárasztó utazás után Roxi végre megérkezett az uticélhoz. A buszmegállóban már várta őt Emma angol barátja.Szegény Berry....még nem sejt semmit.Ott állt a kezében nagy kartonnal ,melyen a "Welcome darling" felirat szerepelt.Az várakozó angol barát láttán Roxiban vegyes érzelmek kezdtek kavarogni. Hiszen ő még nem is sejtette mi történhetett,és a nagy kavarodásban nem is volt idő a sok rokon,és ismerős mellett még őt is tájékoztatni. Kicsit izgult amint lassan apró pöffenő hangokkal megált az öreg angol busz.Az ajtó lassan nyílt,és kicsit nyikorgott is.A bőröndök stócban álltak,az apró mellékelt raktérben amit a reptérről érkezők számára lett kissé szűkösre kialakítva.Nos eljött a pillaanat,lassan fel kellett állni,és szembesülni Berry-vel, a várossal,és az új életével. Berry szőke jól fésült,kötött pulcsis,nagy orrú, nyakigláb uriember volt. Bár Roxi még abban sem volt biztos hogy el tudja magyarázni a történteket,mivel már elég rég óta hanyagolta a nyelvet. Lassú,bizonytalan léptekkel szállt le a buszról.Igyekezte felvenni a szemkontaktust Berry-vel.Lassan egyre közelebb ért hozzá.Lábai remegni kezdtek,szíve gyorsabban vert,és iszonyatosan elvörösödött.
-Hello.My name Roxána.I'm Emma sister and.....-belé szorult a szó.Berry furcsa tekintettel hallgatta a nyögdécselést,majd közbeszólt.
-Én beszélem a te nyelvedet.
Kínos csend következett.Az izzadttság cseppek egyre sűrűsödni kezdtek Roxi homlokán.
-Ó...az úgy más.Így könnyebb lesz elmagyarázni a dolgokat.
-Miről beszélsz?
-Emma sajnos nem tudott eljönni...
-Gyanús volt,hogy az utóbbi hetekben nem válaszolt egy e-mail-re sem.Mi történt vele?Talán megint eltörte valamijét?-Kérdezősködött semmit sem sejtő félmosollyal az arcán.
-Bár csak ennyi lenne.-jött a szomorú válasz.
Berry keze remegni kezdett,majd a karton lassan elkezdett kicsúszni az ujjai közül.Apró könnycsepp csordult le szeme sarkából.Az esti órákra már a kisvárosi csend úgy elhatalmasodott,hogy a könny szinte már olyan volt mint egy kissebb vízesés,annál nagyobb zöreje. Ott álltak csendben.A halk pityergés lassan kínkeserves bömböléssé vált. Szívbemarkoló volt végignézni,még ha csak egy idegen is ,de tudja hogy mioyen érzés elbeszíteni egy ilyen fontos személyt elvesziteni. Magához ölelte a fiút és csendben vigasztalni kezdte.
***
Mikor végre abbahagyta a sírást ,elsétáltak a közeli parkolóba és kocsival elvitte Roxi az albérletbe ahol tervei szerint Emmával lakott volna.
-A szoba,és a lakás is elég kicsi,de csak erre futotta nekünk.-mondta Berry kissé csüggedten.
-Semmi gond.-válaszolta egy gyenge félmosoly kiséretében.
A szoba falai fehérek voltak,fekete parketrával,és a közepén egy fehér francia ággyal.ezen kívül volt még egy aprócska gardrób pár fogassal,és egy éjjeli szekrény az ágy bal oldalán.Apró de mégis szép szoba volt.
-Pár fénykép és személyes tárgy,és máris otthonosabb lesz.-mondta Berry biztatóan.De Roxi már rég nem figyelt ugyanis felfedezett pár kutya szobrocskát az éjjeli szekrényen.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Labrador!Imádta a labradorokat...-szólalt meg mosolyogva Roxi miközben a szeme sarkából lassan kicsordult egy könnycsepp.
-Ez lett volna az üdvözlő ajándéka...-szólt Berry ismét csüggedten.-neked adom ha szeretnéd.
