Angyalom[határozatlan időre szünetre vonul]

11.rész

Ridley:

-Mehetünk?-állt meg mellettem Max.

-Igen.-bólintottam,majd megfordultam és elindultam be a reptérre.

-Minden okey lesz,ne izgulj.-próbált nyugtatni,miközben felhelyeztük a poggyászainkat a szalagra átvizsgálásra,majd miután mindent kipakoltunk,átmehettünk a kapun.

-Nincs semmi baj,csak aggódom egy kicsit.-mondtam fél lábon egyensúlyozva a bakancsom felhúzása közben-Tommal mi a helyzet?

-Meg van. A srácok figyelnek rá,plusz Natalie lesi minden kívánságát a kis szarosnak,szóval nem panaszkodhat.

-Vannak még fájdalmai?

-Ja. De majd elmúlik. Legalább megedződik egy kicsit.-vont vállat tettetett hanyagsággal.

-Áh,átlátok ám rajtad. Felőlem aztán tagadhatod,ahogy akarod,akkor is tudom,hogy halálra izgulod magad miatta. Egyébként jól áll a nagybátyus szerep.-kacsintottam rá vigyorogva.

-Vigyázz mit beszélsz Grey,még a végén ellátom a bajodat.-nevetett,majd átkarolta a vállam és elindultunk a terminálunk felé-Egyébként,ne hangoztasd,még rontod az imidzsem.-nézett rám vigyorogva,majd beállt a büfé előtti sorba.

-Igazán nem akarom tönkretenni a "macsó" imidzsed. Álljak arrébb,vagy az még belefér,ha melletted állok?

-Te,most,hogy így mondod.-vágott elgondolkodó arcot,mire nevetve vállon bokszoltam-Nyugi,nyugi.-emelte maga elé a kezét védekezően-Maradhatsz. Ez még belefér.-nevetett.

-Igazán nagyvonalú gesztus tőled,hogy megengeded,hogy melléd álljak. Megtisztelve érzem magam.-pislogtam rá elérzékenyülve.

-Ja,én már csak ilyen nagyvonalú vagyok.-vont vállat-De ha jön valami jó maca húzás innen.

-Elmész te a francba!-nevettem fel.

-Mit kérsz?-fordult felém,mikor az ablakhoz értünk.

-Egy szendvicset,meg egy kólát.

-Jól van. Nekem ugyanez lesz.-adta le a rendelésünk a büfésnek,majd előszedte a tárcáját.

-Mi az,még a reggelim is állod? Nem lesz féltékeny a macád?-figyeltem szórakozottan,ahogy fizet,majd vigyorogva megfordul a szendvicsekkel meg az innivalókkal.

-Ja,hogy azt hitted neked is vettem? Ki kell,hogy ábrándítsalak, ez mind az én reggelim.-indult meg a székek felé,majd levágta magát és nekiállt kajálni.

-Hm. Micsoda úriember.-grimaszoltam,a csámcsogását hallgatva-Hallod,komolyan a tátott szádon keresztül az ember egész a gyomrodig látja a kaja útját.

-Nesze,egyél inkább. Addig is csendbe vagy.-vágta hozzám a másik szendvicset.

-Nahát,végül csak nekem adtad a reggelid. Ez a nap egyre jobb.-álltam neki én is kajálni.

-Te hallod.-szólalt meg hirtelen,mikor befejezte.

-Hm?-fordultam felé teli szájjal.

-Candyvel mi a helyzet? Jól átgondoltad ezt?-fürkészett mogyoró barna szemeivel.

-Nem tudom.-nyögtem ki miután sikerült lenyelnem a szendvicset-Együtt nőttünk fel,de ennek ellenére nem tudom biztosra,hogy bízhatok e benne.

-Csak vakon reménykedsz,hogy igen.-fejezte be helyettem.

-Pontosan.-bólintottam.

-És megbeszéltétek a...a tudod azt?-kérdezte óvatosan.

-Nincs mit beszélni rajta. Az a múlt,felesleges lenne már firtatni. Nekem itt van Lauren,csak rá kell gondolnom. Tudom,hogy Candy vigyázni fog rá,mert erre kértem.