Bad...

2.rész

 Reggel enyhe fejfájással ébredtem így hát belebújtam a köntösömbe és elkezdtem kutakodni a cuccaim között, hogy találjak gyógyszert, aminek persze egy katasztrófa lett a vége, mert eldőlt a lámpám, amitől felborult egy stóc könyv, ami aztán leverte a poharam az asztalról. A pohár hatalmas csattanással ért földet. Az i-re a pontot az tette fel, hogy Melinda felébredt. Hírtelen Mel felé fordulok, aki a szemét dörzsölgetve ül az ágyon.

- te meg mit művelsz?- kérdezi kissé álmos és dühös arckifejezéssel. – akkora hangja volt annak a pohárnak mintha legalábbis erőből vágtad volna a földhöz. – bosszankodott kicsit Mel miközben kimászott az ágyból és a fürdő fele vette az irányt.
  - Ne haragudj Mel. – mondtam bűnbánóan mire ő csak felemelte a kezét és legyintett. Bevettem a fejfájás csillapítót és sietve öltözni kezdtem. Nem is néztem mit veszek ki csak fogtam és felvettem őket. Egy fehér hosszított felsőt és egy fekete csőfarmert sikerült előszednem, amiből a kivolt a bokám. Kapkodva belebújtam a cipőmbe magamhoz vettem egy füzetet és egy tollat majd rohantam az eligazításra mivel késésben voltam.

- Szia Mel!- kiáltottam oda és már csuktam is be magam mögött az ajtót. Szaladtam lefele a lépcsőn majd az ajtó felé mivel úgy tudtam az A épületben van az eligazítás mikor egyszer csak neki ütköztem valakinek.
- jaj, elnézést! – szabadkozom, ijedten mikor meglátom ki az.
- Szia, a nevem Lukas Evans. Én vagyok a diákönkormányzat elnöke és én tartom, az eligazítást kérlek, állj be a többiek közé. – mondja fülig érő mosollyal és a végén rám kacsintott. Olyan zavarba hozott, hogy majd megpukkadtam a méregtől, de engedelmesen beállok a többiek közé.
Az eligazítás alatt egyszer sem nézett rám, tudom, mert mindvégig őt néztem. Mindenki kapott névtáblát, amit fel kellett tűznünk a pólónkra.
Az eligazítás végén odajött Lukas.
- Szóval Kate Benett. Szia, én Lukas vagyok. – mondta és a kezét nyújtotta.
- Igen az előbb is hallottam, és gratulálok, nagyon jól tudsz olvasni. – mondtam erőltetett mosollyal és elkezdtem tapsolni. Felnevetett.
- Most te komolyan ezt akarod játszani? Miért vagy ilyen bunkó velem folyton?- kérdezte és a szeme csak úgy csillogott. Gyönyörű szép nagy barna szemei voltam amit hosszú fekete pillák egészítették ki. Nem tudom, mi de volt benne valami bájos, valami elbűvölő. Úgy éreztem, hogy ezzel a sráccal bunkónak kell lennem, mert ha nem akkor megjárhatom. Annyira szemét akartam vele lenni, hogy egyszerűen nem is tudtam volna kedvesen szólni hozzá.

- Én nem vagyok bunkó ilyen az alaptermészetem. Ja és nem játszok semmi féle játékot sem csak egyszerűen nincs kedvem beállni a lányok közé, akik bizonyosan elolvadnak tőled. Nem pasizni, hanem tanulni jöttem ide. - mondtam ismét olyan hangsúllyal, amit ha édesapám hallana teljesen meg lenne rökönyödve.
- Én egy szóval se mondtam, hogy legyél az imádóm... De igen szó mi szó a nők imádnak engem és én se utálom őket! – mondta mire én a szám elé kaptam a kezem és tettem egy gúnyos megjegyzést.
- Na, ne... most viccelsz velem...? – kérdeztem majd hátat fordítva neki elindultam az A épületbe ez első előadásomra, ami világtörténelem volt. Sietve lépkedtem az épület irányába, amikor odaértem benyitottam és ledöbbentem látva, hogy az előadó majdnem tele van. Vettem egy nagy levegőt és besétáltam. Szememmel kerestem az üres helyeket majd leültem egy lány mellé, aki aránylag normálisnak nézett ki mivel ezen kívül csak három pasi mellet lett volna hely. Fürkésző tekintettel nézett rám a lány.
- Szia, az én nevem Amélia Scott, de mindenki csak Elinek hív. – mondta a gyönyörű lány.
- Szia, én Kate Benett vagyok. – mondtam és itt befejeződött a beszélgetés, mert bejött a prof és elkezdte az órát.
Unottan, ültem végig az órát azt hittel elalszom.
Az előadóból kilépve  mentem a többi órára. Lukast egész nap nem láttam, Mel-el viszont együtt ebédeltünk mialatt lelkendezve mesélt a napjáról. Rossz volt hogy ő annyi emberrel megismerkedett én viszont csak egyedül üldögéltem minden órán..kivéve a törit.
Mikor vége lett az utolsó előadásomnak is elindultam a könyvtárba hogy tanuljak holnapra mikor valaki beállt elém.
- szia. Ben winscott vagyok. A biciklis aki majdnem elcsapott.- közölte.
- oh hát ez remek! Tönkretetter a kedvenc fehér nadrágom és még egy bocsit se tudtál hozzámvágni..!- kiabáltam a látszolag megszeppent fiúra.
- ne haragudj. Azért jöttem hogy bocsánatot kérjek és elhívjalak az esti buliba amit a fiú koleszben tartunk.
- kösz de kétlem hogy elmegyek.
- ha mégis meggondolnád magad húzz valami szexit. - mondta és a végén rámkacsintott majd elment.
Bementem a könyvtárba estig tanultam majd visszamentem a koleszbe ahol Mel már azzal várt hogy kipakolt nekem valami ruhát és cipőt mivel úgy döntött megyünk a buliba.
- Mel nincs kedvem menni ebbe a buliba. Tuti hogy ott lesz Lukas.
- az meg ki? - kérdezi értetlen arckifejezéssel.
- a bunkó srác akiről meséltem.
- akkor ott a helyünk az a pasi írtó szexis. - válaszolta Mel és itt lezártuk a beszélgetést elkezdtem készülődni ő kisminkelt és atmentünk a fiúkhoz.