Secret War-Lovers

~Epilógus~

~Jöjj hát, jöjj hát majd ott várok rád

ahol felkötötték a hármuk gyilkosát,

láttak itt sok csodát és nem lenne furább,

ha az éj sötétje ott találna ránk~

...1950-et írunk, Koreában kitört a háború...

Hajnalban Kim Il-sung meglepetésszerűen megtámadta a délieket. Hirtelen érte őket a csapás, így Északnak sikerült bevennie Szöult, a fővárost. A dél-koreai erők 15 napig tudtak védekezni a készleteik miatt. 98000 katonájuk állt szemben észak kínai polgárháborúban sok tapasztalatot szerzett, jól felszerelt 135 000 fős haderejével.

A lány felnéz az égre és nem lát mást csak a szürke felhők lassú úszását. Háború volt, ezt mindenki érezte, akármerre voltál meghallottad az ágyúk dörgését.

Valaki átkarolja hátulról. A lány már nem fél, biztonságban tudja magát a fiú karjában. Mindig ott volt mellette, ahogy a hűséges kutya gazdája mellett.

Olivia hátradől kedvese ölébe és ránéz. Tengerkék szemében könnyek jelennek meg. Nem tudja, hogy hogyan élhetik túl ezeket a nehéz időszakokat. Sejti, hogy a fiút be fogják hívni a seregbe, és akkor mennie kell.

-Nem mehetsz el!- mondja könnyekkel küszködve.

Sebastian nem szólt semmit, magához szorította a lányt és megcsókolta. Nagyon erős kötelék volt a két szerelmes között. 10 éve kerültek Inchonba a messzi Amerikából. Egyiküknek sem volt családja, az árvaház küldte őket ide. Szerencséjükre egy család befogadta az árvákat. Még nem találkoztak, mindkettő életében a gyötrelem és az elhagyatottág volt a fő.