YoonKook

Sleep

Éjfél fele járhatott, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Alvást színleltem, mivel nem akartam megint beszélgetni valamelyikkel az éjszaka közepén. Mostanában szokásukká vált, hogy bejönnek az éjjel, és beszélgetést kezdeményeznek, amihez kurvára nincs kedvem. Nyikorgott a padló, ahogy valaki felém sétál. A nyikorgás megállt, amint az ágyam mellé ért. Hallottam egy halk suhanást, mely jelezte, hogy leguggolt az illető.

- Hyung, fent vagy? - hallottam meg egy ismerős hangot.

Mit keres itt, Kookie? Egyszer sem járt még nálam. Adja az Isten, hogy nem beszélgetni akar. Fáradt vagyok ahhoz.

- Nem - suttogtam.

- Itt aludhatok? Egyedül nem tudok... - halkult el hangja.

Csak ennyi az egész? Ezért felesleges volt megkérdezni, egyszerűen feküdt volna be mellém. Viszont megnyugodtam, hogy nem beszélgetni szeretne.

- Dobd be mögém magad - sóhajtottam egy nagyot.

- Köszönöm, Hyung! - hangján tisztán tükrözte a mosolyát.

Felállt, és átmászott rajtam. Éreztem, hogy valami puha a fejemnek nyomódik. Gondolom, az egyik kispárnája volt.

Teltek a percek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felém fordult, és keze átcsúszott derekamra. Egész erejével, szorosan magához ölelt. Úgy csináltam, mintha észre sem venném. Csak csendben ölelt, bár nem értettem, hogy miért. Pár pillanat múlva, keze férfiasságomra vándorolt, amibe bele is markolt. Egy halk nyögés hagyta el torkom.
Nem hagyhattam szó nélkül a dolgot, így felé fordultam, de ahogy ezt tettem keze már nem nemességemre tapadt, hanem fenekemre.

- Mit csinálsz!? - vontam kérdőre.

- Semmit - suttogta.

- Ne hazudj! Épp fogdosol. Mi a jó büdös kurva életért fogtad meg? - mordultam rá, JeongGuk-ra.

Nem mondott semmit, egy darabig. Aztán hangja megtörte a csendet. Sosem gondoltam volna, hogy ilyent fog mondani.

- Hyung, lehet furcsán hangzik, de akarlak - hajolt közelebb homlokomhoz az ágyban. - Érezni akarlak - nyúlt arcomhoz.

Mi van? Ugye most csak szórakozik? Kook, meleg?

Tátott szájjal néztem, de csak a sötétséget láttam.

- Ugye csak szórakozol? - nevettem fel.

- Nem, halál komoly vagyok - nem nevetett, hangja a komolyságot sugallta. - Azt akarom, hogy megdugj! - jelentette ki, de nem hangosan, hiszen a többiek nyugodtan aludtak.

Ezt nagyon komolyan mondta, de nem szóltam vissza. Helyette inkább hallgattam. De Ő, megtörte az édes csendet.

- Kérlek, Hyung. Bármit megteszek utána, de kérlek csináld velem - kérlelt, miközben megragadta karom.

Mit nyernék azzal, ha megdugnám? Semmit. De akkor is, ha bármit, amit nem szeretnék megcsinálni, akkor Ő megcsinálná. Abból az okból, jó lenne. Talán még élvezném is. Az is lehet, hogy megbánnám, de itt a kihagyhatatlan lehetőség, hogy a csicskáddá tedd, YoonGi. Legyen.

- Bármit? - kérdeztem rá, egyik szemöldökömet felvonva, bár nem láthatta.

- Igen! - vágta rá kicsit hangosabban a kelleténél.

Egy vigyort eresztettem el ajkaimon. Egy nyikkanást sem adtam ki csak felültem, és a csípőjén foglaltam helyet.

- Készülj fel, Jeon Jeong Guk! Most úgy megduglak, hogy könyörögni fogsz még érte - nyaltam meg alsó ajkam.