Újra Otthon

1

Rég jártam Richmondban. Lehet hogy már nem is emlékszik rám az akkori legjobb barátnőm Lucy. Nagyon hiányzott mióta elköltöztünk. Lucy szőke hajú, kék szemű lány konkrétan nekem az ellentétem. Kiskorombol még igy emlékszem rá de ki tudja mennyit változott. Már majdnem a régi házunknál voltunk és én nagyon izgultam hogy láthatom végre a bátyámat. Befordultunk a kocsinkkal az ucánkba és leparkoltunk. Amint leállította anya a kocsit kiszáguldottam és lendületből Davere ugrottam. Majd nem elestünk de szerencs hogy megtartott. Dave megölelte anyát is de aztán átkarolta a vállam és igy szólt:
-Szia tökmag. Ennyire hiányoztam?
- Ahhh dehogy csak ölelés hiányom volt.
- Anya mondta h vigyázzak rád mert neki el kell mennie dolgoznia szóvallll mit akarsz majd csinálni?
- Mondjuk menjük motorozni.-kitágult szemekkel nézett rám. Hoppá talán nem tudta h motocrossozok? Na mind1 már tudja.
- Biztos h nem. Még megsérülsz.- na ezt nem kellett volna. Nagyon dühös lettem.
- Na nekem te nem parancsolsz. 8 évig azt sem tudtad mit csinálok de most hirtelen védelmező nagytesó szerelet játszod!- ezzel elindultam és a bőröndömben lévő motoros ruhámat kiszedtem a bakancsommal együtt és felszaladtam átöltözni a régi szobámba. Miután kész lettem lementem és leszedtem a motoromat az utánfutóról a bukósisakomat akartam feltenni de Dave megállitott:
- Mi a faszt képzelsz h egy szó nélkül elmész? És ki engedte egyáltalán meg?-már felraktam a sisakot de még nem húztam le teljesen. De még válaszoltam neki.
- Nem parncsolsz nekem és leszarom az engedéledet és ha most elmegyek motorozni. Szóval majd egyszer jövök.-elindultam és vissza sem néztem. Meg kiskorombol emlekszem a bunkerünkre amit az erdő közepen lévő legnagyobb fára építettünk. Most oda tartok. Közben az utcákat nézem h mennyire változott amig nem voltam itt. Már a fák között járok és kezdek lassítani a fa mellett meg is állok. Amint megpillantom minden emlékem előjön. Magam előtt látom h mennyit küzdöttünk h felépüljön. Ahogy apával festettük. És h Lucyval berendeztük. De elhessegetem az emlékeket mert különben elsírom magam. Gyorsan felmászom a létrán és körülnézek. Minden úgy maradt ahogy volt. Ahogy jobban körül néztem elsírtam magam a sok emlék miatt. Miután rendbe szedtem magam lemásztam de nem számítottam a váratlan vendégre. Kifürkészhetetlen tekintettel nézett a szőke hajú lány. Aztán elmosolyodott de nem tudom h mint. Mögén néztem de semmit nem láttam. De aztán megszólalt:
- Nem is ismersz meg?-mosolyodott el. Ismerős volt a hangja aztán beugrott......h ő Lucy Marlon a kiskori legjobb barátnőm. Hirtelen nem tudtam mit mondani csak oda szaladtam és szorosan megöleltük egymást már mindketten sirtunk. De végül megszólaltam:
- Ezt nem hiszem el úgy hiányoztál. Istenem olyan sokat változtál. Hogy vagy? Mi történt veled? Mesélj!
- Nekünk is nagyon hiányoztál. Főleg nekem. Nagyon jól vagyok. Ahogy látom te is motorozol ahogy én is.-itt elmosolyod-tam-én 10 évesen kezdtem aztán el is törtem a kezem. Még mindig jol tanulok. Van egy barátom talán rémlik is h ki. Travis Larsonnak hivják. Tavaj óta együtt vagyunk. Nagyjából ennyi de most menjünk mert elviszlek valahovan. Ja és elfelejtettem mondani h a szomszédotok vagyok. Mert elköltöztünk 15 éves koromban mert született egy húgom. Lisanak hivják és nagyon aranyos de majd meglátod. Nagy induljuk.
- Még mindig sokat tudsz beszélni.- felpattantunk és haza hajtottunk. Mondtam Lucynak h átöltözök és átmegyek hozzá. Mondta h ő is én gyorsan felszaladtam. Egy világos farmer rövidgatyát, egy vörös haspolóval és egy fekete vans cipővel. És elindultam de szóltam előtte anyának de Dave nem volt szerencsére otthon. Atszaladtam és becsengettem. Lucy kinyitotta és elkezdett a hátsóajtó felé húzni. Kiértünk a kertbe és a téliesített nagy kertiház felé húzott. Olyan lendülettel nyitotta ki az ajtót h akik bent voltak mind felénk nézett. Voltak vagy 15-en. Dave is ott volt. Már jött is felém. Elkezdett konkrétan ordítozni:
-Hol voltál? Miért vagy ennyire makacs önfejű liba? Nem tudsz magadra vigyázni..... nem tanultál a múltkoribol?- a többiek csak néztek de senki sem szólt semmit várták a reakcióm. Tudni illik rólam h engem sem kell félteni így vissza ordítottam én is:
- Hallod te magad? Veled ne beszélj így! Nem az egyik nőd vagyok! Eddig hol voltál amikor eltört a lábam vagy a kezem? Vagy amikor szülkségem lett volna apa halála után a támogatásodra?- már folytak a könnyeim- Vagy amikor az első nap az új suliba szekáltak? Mi akkor hol a kurva életbe voltál?
-Én....én ........sajnálom-ennyit tudott mondani.
-Ez nekem kevés. Amúgy Ashley vagyok ennek az érzéketlen irányitás mániás seggfejnek a húga. Lucy majd még átnézek-csak bólintott egyet- Nagyon örvendtem. Na császtok.-és kirohantam a kerten át a mi garázsunkhoz siettem felkaptam a motoros ruhát és a motoromra ültem. Elhajtottam a gondok elől ezt szoktam ha gondolkodni akarok. Felhajtottam a legnagyobb hegy tetejére és néztem a naplementét. Amikor sötétedett hazahajtottam. Valamikor este 10 körül érhettem haza. Sehol sem égett a villany. Nem akartam bemenni. Eszembe jutott h Lucy megadta a telószámát. Igy felhivatam:
-Szia, miért hivsz?
-Aludhatok ma nálad nem akarok most Davel találkozni....?
- Persze gyere be a kerti házba. Még utt vagyunk de Dave már hazament hátha haza mész.
- Köszi mindjárt ott vagyok. Szia.
-Oké. Szió
Hátra mentem a kerti házba de a garázsba levettem a motoros felsőm és a bakancsom helyett felvettem a vansem. Kinyitottam a kertiház ajtaját és már csak két srác volt ott. Frusztrált h néznek. Lucy hozzám sietett és megölelt. Lültem egy fotelba és bemutatta a srácokat.
- Ő itt Travis tudod meséltem róla.- mutatott maga mellé én meg elmosolyodtam- őt pedig......-de közbe vágott az említett.
- Na felismersz?-kérdezte
- Fel kéne?-válaszoltam. De persze h felismertem a tesó haverját Mattie Mcdown-ot. Csak húztam az agyát. 
De erre ő felpattant és teljesen kikelt magából.
- Ez nem lehet igaz én mondtam h egy picsa lett de ti nem hittetek nekem még Dave sem.

Kövi rész várható:
2016.08.22.