Kim Min Hee kimegy cserediákként Koreába. Unalmas élete azonnal megváltozik amikor a gépe landol Szöulban. Ám ezt akkor ő még nem is sejtette, hogy milyen kalandokkal és szerelmi szálakkal teli élet vár rá.
- Kérem, csatolják be öveiket, hamarosan landolunk! – mondta a kapitány. „El sem hiszem. 26 óra utazás után leszáll a gép az Incheon reptéren." Kinéztem az ablakon. „Tehát ez lenne az a híres Szöul". Landolt a gép majd beállt a helyére. Felálltam és kinyújtóztattam elfáradt végtagjaimat. Leszálltam a gépről. Azután átmentem az ellenőrző pontokon majd végül elmentem a bőröndömért. Kimentem és a táblákon kerestem a nevemet. Egy gyönyörű szép koreai nő tartotta a nevemet. Oda mentem hozzá.
- Jó napot! Min Hee vagyok! – mutatkoztam be.
- Szia! Yoon Min vagyok! – üdvözölt. - Már vártunk rád. Gyere.
- Én is, hogy ide érjek! De végre itt vagyok álmaim országában. – mosolyogtam miközben beszálltam a kocsiba.
- Jó hely, hamar meg fogod szeretni. Az lesz a sulid!- mutatott fejjel az épületre. – Az egyenruhád már az ágyadon van. Holnap én, viszlek suliba, mert el kell még intézni pár papírt. De sajnos haza már egyedül kell jönnöd. Megvettem neked a bérletet plusz leírtam, hogy hogyan juthatsz haza.
- Rendben! Köszönöm! – mosolyogtam miközben bámultam az utcákat és a rajtuk járó embereket. A fiúk többsége igen jól nézett ki. Befordultunk egy családi házas negyedbe. Az egyik háznál le is parkoltunk. A ház nagy volt kertel. Kiszálltunk, kivettem a bőröndöt majd bementünk a házba. A bejáratnál levettük a cipőnket.
- Szia, Drágám! Meghoztam az új lányunkat! – kiabált be.
- De jó!- lépett ki az egyik szobából egy férfi konyha kötényben. Oda jött hozzám.
- Jó napot! Min Hee vagyok! – hajoltam meg.
- Napot? Este 20 van. Jeon Han vagyok! – mosolygott. – Tradicionális koreai ételt készítettem vacsorára. Remélem, hogy ízleni fogok.
- Biztoson! Minden koreai étel jól néz ki! –helyeseltem.
- Valami ég!- szólalt meg Yoon.
- Omo a kimchi!- szaladt vissza abba a szobába, amiből kijött.
- Ez a konyha és az étkező. Bármire szükséged van, vedd el. – mosolygott.
- Rendben! – viszonoztam mosolyát.
- Ez a nappali! – mutatta meg a szobát. Ami furcsa volt, hogy egyetlen egy családi fotó sem volt kint. – Az emeleten lesz a szobád. Két fiam van, de az egyik keményen dolgozik, és csak néha látogat haza, a másik meg már rég elköltözött. - Felmentünk majd megmutatta, hogy melyik lesz az én szobám. Egy egyszerű és tágas szoba volt. – Remélem, jól fogod itt érezni magad. Fürdő az emeleten is és a földszinten is van. Pakolj, ki majd gyere le.
- Oké! Köszönöm. – hajoltam meg. Kiment a szobámból. Kipakoltam majd átöltöztem. Kopogtak az ajtón. – Gyere.
- Sikerült kipakolni?- jött be Yoon.
- Igen!- mosolyogtam. Ránézett az asztalon lévő képre, amin nem más volt, mint a BTS. Láttam, hogy kíváncsiskodna, de valami nem hagyja. – Az egyik kedvenc együttesem. Ők motiváltak és miattuk értem el, amit elértem. Ők a példaképeim.
- Értem! Gyere, menjünk enni. – mondta szomorúan. Lementünk a lépcsőn. Yoon jóval előttem mentem, én lassabban mentem miközben csak szomorú arca lebegett a szemem előtt. „Vajon miért lett hírtelen olyan szomorú?"
- Édesem, néz ki jött haza! – mondta boldogan Han. Yoon megfagyva állta a konyhaajtó előtt. Oda mentem, hogy megnézem, hogy ki is az a vendég. Ám amikor szemei elé tárult, lábaim legyökereztek. Nem hittem, hogy valóság-e amit látok. Yoon fia nem volt más, mint a BTS egyik tagja. Jeon Jeong Guk....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
