Első szerelem?!

~4.fejezet

A szívem őrült tempóban kezdett el verni, mikor ő csak egyre jobban közeledett felém és ajkaimat nézte. Majd megszüntette a közöttünk lévő távolságot és ajkait az enyémekre tapasztotta. Ledermedve ültem mellette, míg ő ajkaival mozgásra nem bírta enyéimet. Majd azon kaptam magam, hogy visszacsókolom.Így ültünk, ízlelgetve egymás ajkait, majd levegő hiány miatt el kellett válnunk.

Mikor egymás mellett ülve végre szemeibe néztem, hogy valami választ találjak arra, hogy ezt miért tette. De mikor levegőhöz jutottam, újra ajkaimra hajolt, ezúttal lágyan ízlelgetni kezdte őket. Majd eldöntött a kanapén és fölém hajolva csókolt tovább. 

Nem sokkal később kocsi csapkodást halottunk. Chanyeol felkelve rólam segített felülni, majd ő az ablakhoz sétált és kinézet az udvarra. Nem sokkal később előttem termett majd leguggolt. 

-Ez maradjon a mi titkunk.-fogta meg arcom majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.

-Re-rendben.-pirultam el egy kicsit.

Chanyeol csak elmosolyodott majd ki ment a konyhába. Nem sokkal később már nyílt is az ajtó majd belépett rajta bátyám és a barátai.

-Megjöttünk.-mondták egyszerre.

-Szia Hyorin.-köszöntek a srácok.

-Szia baba.-nyomott puszit fejem búbjára Kai.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk.

Majd a kezükben lévő szatyrokat bevitték a konyhába, hogy el tudják pakolni. Mivel már nem akartam lent lenni, ezért nehezen felálltam, majd aprókat lépdelve elindultam. A bokám nagyon fájt de alig vártam, hogy felérjek. El haladtam a konyha előtt majd a lépcsőnél megálltam.

-Hogy fogok én oda felmenni?-kérdeztem meg suttogva.

-Te sehogy.-szólalt meg egy hang a hátam mögül.

Ijedtemben hátra fordultam a hang irányába. 

-Chan oppa.-suttogtam a szavakat.

-Miért nem szólsz, hogy felszeretnél menni?-jött közelebb majd felemelt mint egy menyasszonyt és elindult fel az emeletre.

-Bocsánat.-hajtottam le a fejem.

-Ne Kérj bocsánatot beby. Legközelebb szólsz és akkor segítek.-Mondta Majd AZ ágyra ültetett.

Az az egy szó hallatán szívem nagyot dobbant. Majd felnézve észre vettem, hogy Chan oppa még a szobámban van. Állj! Chan...oppa?? Mégis miért kezdtem el őt így hívni??

-Szépek ezek a rajzok a szoba falain.-mondta felém fordulva.

-Kö-köszönöm. Én rajzoltam.-néztem szemeibe.

Fém kezdett sétálni, majd leült mellém az ágyra. Szemeimbe nézett majd tekintete újra ajkaimra tévedt. Újra közeledni kezdett felém de egy hang megállította.

-Chanyeol!!!.-kiabált Kai.

-Jövök.-szólt vissza.

Majd ágyról felállva felém villantott egy mosolyt majd elindult ki a szobából maga után az ajtót becsukva. Az ágyon eldőlve a telefonomért nyúltam majd tárcsáztam Baek számát.

-Igen?-szólt bele.

-Baek. Mi újság? Hogy van bátyád felesége?-kérdeztem aggódva hisz olyan gyorsan elrohantak.

-Hyo baba. Túl aggódod az egész. Minden rendben van. Az anyukával is és a picivel is. Nagyon édes.-mosolyodott el Baek.

-Akkor jó.-mondtam.-És mikor engedik ki őket?

-Már holnap haza jöhetnek.-mondta.

-Tényleg?-kérdeztem boldogan.

-Tényleg.-kuncogott a vonal másik végén.

-Akkor szerinted zavarnék ha átmennék baba látogatóba?-kérdeztem kuncogva.

-Nem dehogy. Csak elsőnek gyógyuljon meg a bokád. Na de én most megyek. Vigyázz magadra szia.-majd bontottuk a vonalat.

Rá néztem az órára és fél hetet mutatott. 

-Ez a nap is hamar eltelt.-mondtam magamban. 

Felállva az ágyról a fürdőbe bicegtem, és egy fél órába tellett mire megfürödtem. Fel küszködve magamra az alvós mini nadrágom és az aklétámat vissza bicegtem a szobámba. Meglepetésemre Chan oppa az ágyon ült.

-Nem azt mondtam, hogy szólj?-állt fel majd elém sétált.

-De egymagam is letudok fürödni.-pirultam el.

Mély levegőt vett, majd felkapva ölébe az ágyhoz cipelt majd le tett rá.

-Felhoztam a vacsorádat. Gyerünk. Edd meg.-nyújtotta felém az első falatott.

Akármennyire is próbáltam ellenkezni, hogy egymagam is tudok enni, de nem engedte. Azt mondta ez a büntetésem, mert nem szóltam, hogy felakartam jönni. Majd mikor elpusztítottam az ételt egy mosoly kísérletében hagyott magamra. Bebújtam a takaró alá majd a telefonomat a polcra téve elfeküdtem az ágyon. De sehogy sem jött álom a szememre. Állandóan a csókon járt az eszem.

-Ajj kislány nem is olt annyira jó az a csók.-fordultam át a másik oldalamra.

Ekkor kinyílt az ajtó majd éreztem ahogy mellettem besüpped az ágy. Majd az illető befészkeli magát a takaró alá és magához húz.

-Jó éjszakát béby.-mondta Chan oppa.

Reagálni rá semmit nem tudtam, mert hirtelen álmosság tört rám és csak annyit éreztem a külvilágból, hogy Chan oppa egy puszit nyomott homlokomra és utána az álmok mezeire léptem.