A választás soha se könnyű

EGY

Reggel arra ébredtem, hogy anyám dörömböl az ajtómon, és ordibál,

hogy el fogok késni az első napomról. Mikor ránéztem az órámra, tudatosult bennem hogy 7:00 van, vagyis tényleg fel kéne kelnem. Gyorsan magamra rángattam az ünneplőmet, és futottam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, valamit hogy embert varázsoljak magamból, kivasaljam a hajamat és már rohantam is reggelizni. Utána mentem vissza fogat mosni, és mivel késésben voltam, megkértem apát, hogy dobjon el a suliba, ami kocsival csak 2 perc. Miután beszálltam a kocsiba, elgondolkoztam azon, hogy mennyire utálom az ünneplőmet, ami egy, a suli által előírt fehér blúz, fekete szoknya és fekete magassarkú vagy topán. Én, mivel utálom mindkettőt, a fekete Martensenbe mentem. Mire a gondolatmenetem végére értem, már ott is voltunk a sulinál, ahol már messziről láttam Alízt, Márkot és Marcit, a három legjobb és legdebilebb barátomat. Röviden rólunk annyit, hogy van egy bandánk, ahol én énekelek, Alíz zongorázik, Márk basszusgitározik és Marci gitározik, és rock-feldolgozásokat adunk elő. Ja és három éves korom óta ismerem őket. Röviden ennyi. Miután mindenki agyonölelgetett rátértünk arra, hogy mennyire nem akarunk tanulni, ki kivel fog ülni (én Alízzal, Márk Marcival) és, hogy délután hova megyünk. Megegyeztünk, hogy ma Alízhoz és Marcihoz megyünk, aztán beszenvedtük magunkat az évnyitóra, ami dögunalmas volt. Utána mentünk a termünkbe, ahol az ofő megint megjegyezte hogy borzalmas az én narancssárga és Alíz rikító rózsaszín haja, meg hogy igazán húzhattam volna szebb cipőt egy bakancsnál. Én csak megforgattam a szememet, és tovább dúdolgattam az egyik számunkat, drága barátném pedig kulturáltan unatkozott. Mikor az ofő befejezte az órát és kicsengett, sprinteltünk kifele a teremből az udvarra a padunkhoz, és arról kezdtünk el vitatkozni, hogy milyen filmet nézzünk. Alíz horrort akart, én vígjátékot, Marci sci-fit és Márk thrillert. Végül Alíz nyert és horror lett, szóval ma este megint nem fogok aludni. Mikor megszólalt a csengő, visszamentünk a terembe és ott folytattuk értelmes eszmecserénket arról, hogy ki mit akar vacsizni. Ekkor bejött az ofő lediktált egy rakatnyi (számomra) értelmetlen dolgot és utunkra engedett minket, úgyhogy mentünk Alízékhoz. Amíg mentünk arról ment a csevej, hogy mikor próbáljunk, megvan-e már az új dal feldolgozása, satöbbi. Mikor megérkeztünk, Alíz berakta „Az átok" című filmet, ami mondanom se kell, nem nyerte el annyira a tetszésemet. Konkrétan végig Marcihoz bújtam (mivel ő ült mellettem) és közben Márk jót röhögött rajtam. És azonkívül hogy volt képe kiröhögni, miközben ő is majd' beszart annyira félt, még random felordított, hogy megijedjek. Szemét. Miután vége lett, kihisztiztem egy rajzfilmet (a Spongyabobot) hogy ne féljek este. Természetesen végigénekeltük a főcímdalt, érett 11-esekhez híven. Estefele hazamentem, lezuhanyoztam és leültem olvasni. Igen, egy punk lány is szerethet olvasni. Olyan 11 fele felraktam a telefonomat a töltőre és bedőltem az ágyba, ahol rámjött az a tipikus horrorfilm utáni „mindjártbefosokannyirafélek" érzés, úgyhogy attól rettegve aludtam el, hogy valaki van a szobámban és megöl.

Reggel szerencsére időben keltem, úgyhogy beálltam a szekrényem elé, és azon gondolkoztam mibe menjek. Végül egy bordó trikó mellett döntöttem, amin a Ramones jele ékeskedett, valamint egy szürke szaggatott shortot kaptam magamra. A fürdőben füstös szemeket varázsoltam magamnak, majd kifésültem hosszú, narancssárga hajamat. Mikor készen lettem, lementem a konyhába müzlit enni és megbeszéltük anyával hogy vasárnap csajos napot tartunk, elmegyünk kozmetikushoz, pedikűröshöz, fodrászhoz és vásárolni. Fogmosás tán még magamra aggattam néhány karkötőt és egy nyakláncot, majd felkaptam a táskámat és jókedvvel indultam suliba. Mikor odaértem, azonnal kiszúrtam drága pink hajú, emós barátnőmet, a nagyon vigyorgó Marcit és Márkot, aki éppen hevesen gesztikulálva magyarázott valamiről amit a többiek láthatóan nagyon „élveztek". Szóval mikor odaértem hozzájuk, Alíz a nyakamba ugrott és belesúgta a fülembe, hogy megmentettem az unalomtól. Marci is befejezte a kis monológját és lepacsizott velem, ahogy aztán Márk is.

-Na, miről maradtam le?-kérdeztem, mivel kicsit fura volt, hogy amint megérkeztem, Marci elhallgatott.

-Semmiről.-mondta szemforgatva Alíz.-Márk épp azt taglalta, hogy mivel jövőre érettségi, igazán tanulhatnánk egy keveset, mivel sehova sem vesznek majd fel minket, satöbbi... megint lelkipásztort játszik.

-Ahhaaa... akkor tényleg nem maradtam le semmiről.-jelentettem ki, majd összehúzott szemmel néztem végig a társaságon, mivel nagyon is jól tudtam, hogy Márk már rég feladta azt a szándékát, hogy ezt a két „lázongót" rávegye a tanulásra. Ezek tuti készülnek valamire.-Ja és Alíz, köszi a tegnapi filmet. Alig bírtam elaludni.-mondtam neki szemrehányóan, had érezze rosszul magát. Nyehehe! Gonosz vagyok.

-Bocsi Maja, nem hittem hogy ennyire félni fogsz.-nézett rám ártatlanul, mire én kiröhötgem és a fiúkhoz fordultam.

-Áll még a hétvégi próba srácok?-néztem felváltva Márka és Marcira.

-Persze Tündérke!-mondta vigyorogva Márk, mire belebokszoltam a vállába, mivel utálom ezt a nevet, ő meg mindig így hív.-Oké-fordultam Marci felé-most te vagy a normálisabb, bármennyire is fáj ezt mondanom. Hogy áll a dal? Mert ugye meg kéne tanulnom...-néztem rá kérdőn, mire elhúzta a száját.

-Háááát... szóval az a helyzet, hogy...-kezdett bele, de Alíz félbeszakította.

-Te nyomorék! Azt ne mondd hogy nincs kész! 2 hete ezen „dolgozol"!-mutatott a kezével idézőjeleket ennél a szónál.-Tegnap este is azért mosogattam helyetted, mert azt mondtad, hogy mindjárt kész vagy!- ordibált vele ingerülten, mire Marci is elkezdett kiabálni.

-Ne haragudj, de rohadt nehéz feldolgozni, te igen hülye!!

Miközben egymással ordibáltak, Márkhoz fordultam. -Melyiket választod?-kérdeztem, mivel annyiszor játszottuk ezt el, hogy lenyugtatjuk az ikreket ha ordibálnak, pardon, veszekednek, hogy m már rutinosnak számítunk ebben.

-Alíz- vigyorgott rám önelégülten, mivel Alízt sokkal könnyebb lenyugtatni, mint Marcit.

-Oké-adtam be a derekam, és már rohant is Alízhoz.

-Marci-szóltam neki halk, nyugodt hangon, mire rám nézett.

-Igen?!- kérdezte dühösen, és erre én megszeppenten néztem rá, majd megszólaltam olyan halkan, hogy csak ő hallja.

-Nyugodj meg, légy szíves, mert megijesztesz.-mondtam félénken, és amint kimondtam, máris eltűnt a harag a szeméből.

-Ne haragudj Tündérke-lépett oda hozzám és megölelt-csak tudod... -folytatta-nagy rajtam a stressz a dal miatt, és sehogy sem akar összeállni..-mondta halkan és szomorúan nézett rám.

-Semmi baj-mondtam megnyugtatóan- ha szeretnéd, segíthetek..-ajánlottam föl, bár fölöslegesen, mivel tudtam hogy vissza fogja utasítani.

-Megtennéd?-nézett le rám reménykedve, hogy komolyan gondolom, mire bennem megállt az ütő. Marci segítséget kér? Komolyan?

-Persze, nagyon szívesen- mosolyodtam el, miközben azon gondolkoztam, hogy ez a mai nap egyre furább....