A választás soha se könnyű

NÉGY

                                                                Marci szemszöge:

Elcsesztem. Mindent elcseszem. Nem a csókkal, az tökéletes volt. Komolyan, nem hiszem el hogy ez volt neki az első. De nem szabadott volna hagynom elmenni. Meg kellett volna állítanom. Már mindegy. Miután elment, dührohamot kaptam. Majd' felrobbantam. Törtem-zúztam, de mikor lehiggadtam, nagyon megbántam. Beszélnem kellett Alízzal. Szerencsére addigra hazaért, úgyhogy mentem „pletyizni". Mikor bekopogtam a szobájába, csak kiordította hogy „szabad!", úgyhogy rögtön be is mentem.

-Szia öcsi! Miért vágsz ilyen szerencsétlen fejet?-kérdezte röhögve, de mikor én nem kezdtem el röhögni, elkomorodott.

-Mi történt?-kérdezte, és látszott rajta hogy rosszat sejt.

-Elszúrtam mindent.-csak ennyit bírtam kinyögni, majd egyszerűen odamentem és leültem vele szembe.

-Mit csináltál?-Kérdezte gyanakvóan.-Ugye nem csókoltad meg Maját?!-kezdett ingerült lenni, és felemelte a hangját.

-De, de igen, megcsókoltam, mert?-most már én is kiabáltam.

-MERT NEM KELLETT VOLNA TE IDIÓTA!!!-ordította a képembe, amitől csak még inkább felment bennem a pumpa.

-KÉPZELD, NEM CSAK HOGY MEGCSÓKOLTAM, DE MÉG VISSZA IS CSÓKOLT! ÉS NEM IGAZÁN TŰNT ÚGY HOGY ZAVARJA!-hihetetlenül dühös lettem. Nem hiszem el, tanácsot akarok kérni Alíztól, erre itt ordítozik, pedig nem csináltam semmi rosszat. Visszacsókolt és abszolút nem ellenezte. Aztán meg elrohan.

-És utána mi történt?-nézett rám Alíz félve a választól.

-Miután abbahagytuk Maja fogta magát és egyszerűen elrohant. Utána mentem, de már nem láttam merre ment. A telefonján rengetegszer hívtam, egy rakatnyi üzenetet hagytam, de nem válaszol.

-És most mit akarsz tenni?-kérdezte kis idő múlva.

-Nem tudom. Maja annyira... egyedi. Különleges. Tudom, hogy a legjobb barátom, de én már nem igazán tekintek rá barátként.

-Rendben, akkor mondom mi lesz. Én most átmegyek Majához, és beszélek vele, aztán mondom mi lesz, oké?-kérdezte, mire én csak bólintottam, és reméltem hogy nem tettem mindent tönkre.

                                                                   Maja szemszöge:

A telefonom megállás nélkül csörög, és a csengőhang alapján tudom hogy Marci hívogat. Mikor azonban egy másik zenét hallok meg, azonnal érte nyúlok, mivel felismertem Alíz zenéjét. Amint felvettem csak ennyit mondott:

-Maja, 10 perc múlva ott vagyok!-és már ki is nyomta. Oké.

Amúgy amióta itthon vagyok, csakis gondolkozok, és gondolkozok. A történteken, hogy ezután mi lesz és hogy most mi van. Elmélkedésem közepette egyszer csak benyitott Alíz, úgyhogy mesélhettem a történteket. Alíz végig hallgatta a mondandómat, utána megszólalt.

-Beszéltem Marcival is.-itt félrenyeltem a vizet amit ittam, mivel erre nem számítottam.

-És mit mondott?-kérdeztem kissé félve, mivel elképzelésem sincs neki milyen volt.

-Azt mondta hogy nem érti miért rohantál el, hogy mi történt és hogy most mit fogtok csinálni. De azt is mondta hogy többet érez mint barátság...-és itt nyeltem félre másodszor is. Nem kéne ilyenkor innom.

-MIIIII?????? Ez nem létezik!-jelentettem ki magabiztosan.

-Dede, viszont rajtad múlik mi lesz. Szerintem Marci többet akar, és te is. Úgyhogy dönts. Csak rajtad áll.-„nyugtatott" meg. Aranyos.

-De én... nem tudom. Nem akarok egy majdnem tizenöt éves barátságot eldobni, viszont... ááááá francba az egésszel!-dühöngtem. És hirtelen rájöttem valamire. Arra, hogy ebből nem lehet semmi. Nem dobhatom el ezt az egészet egy futó kalandért. Nem tehetem meg. Túl mély ez a barátság. Nem menne.

-Oké.-mondtam nagyon halkan.-Döntöttem.

-Naaaaa hadd halljam!-csillant fel a szeme.

-Nem lesz semmi közöttünk.-mondtam ki egy szuszra.

-Tessék?!!!-akadt ki Alíz.

                                                                      Marci szemszöge:

Alíz hazajött, és elmondta Maja döntését. Nem hiszem el hogy az a csók nem jelentett neki semmit. Lehetetlen. De elegem lett. Velem nem szórakozhat. A nővérem szerint azért nem lett semmi, mert hogy ő nem fog eldobni 15 évnyi barátságot. Szarok a barátságra! Olyat teszek, amit sosem nézne ki belőlem. De előtte elmegyek egy haveromhoz, Bencéhez. Finom a vodkája.

                                                                        Másnap dél

Rohadtul másnapos voltam. Sok volt a vodka. Meg a whisky. Meg a tequila... De ez csak az én örömömre szolgált. A bosszúm még csak most indul. Ott ütök ahol fáj neki. Lillánál. Utálják egymást. Ha felszedem Lillát, akkor tuti ideges lesz.

Elmentem Lilláékhoz. Mikor csengettem, ő nyitott ajtót, és mielőtt bármit mondhatott volna, megszólaltam.

-Szia Cica! Egyedül vagy?-kérdeztem egy laza féloldalas mosollyal,

amitől elállt a lélegzete.

-M..mit szeretnél?-dadogta.

-Egyedül vagy?-kérdeztem mégegyszer határozottabban, mivel már kezdtem unni.

-Igen de..- nem sikerült a mondatot befejeznie, mivel a szavába vágtam.

-Nem szeretnél beengedi?- néztem rá csábosan. A mondatom hallattára azonnal visszatért az a tipikus „Lillás" énje, amitől a hideg is kiráz.

-De, de persze, menjünk a szobámba.- vihogta, és megindult a szobája felé, mire én azonnal utánaeredtem.

Mikor felértünk, rögtön nekiestem és vad csókcsatába kezdtünk. Lilly a hajamba túrt, mire én belemarkoltam a combjába, ő pedig a derekam köré fonta, és megindultunk az ágy felé...

                                                                       Maja szemszöge:

Átmentem Márkhoz tanulni és a „tanulásból" végül az lett, hogy egy doboz fagyival a kezembe ültem az ágyán és kiöntöttem neki a szívemet. Márk nagyon jó hallgatóság, végig csendben hallgatta a nyomoromat, majd miután kihiztiztem magamat, feldolgozta a hallottakat.

-Szóval.. Marci megcsókolt, te visszacsókoltál, aztán szó nélkül elrohantál?-összegezte az egy órás monológomat egy mondatban.

-Nagyjából.-bólogattam, miközben egy újabb adag fagyit nyomtam magamba.

-Fura vagy.-jelentette ki, mire csak megvontam a vállamat.

-És nem tudom hogy mit tegyek.-tettem hozzá.

-Szerintem a hétvégén hagyd békén és hétfőn kezdj tiszta lappal.- javasolta Mark, mire megöleltem és a fülébe súgtam egy szót.

-Köszönöm!-mondtam, és mégjobban megszorongattam.

-Nincs mit.-súgta vissza.